Gáborjáni Klára nagynéném és a rádió

Ez itt a képen Nagypapám, Szabó Lőrinc és Gáborjáni-Szabó Klára, vagyis Kisklára, a nagynéném – szavalóművész, aki az 1945 utáni Magyar Rádió színtársulatának egyik alapító tagja, illetve a hangalámondásos filmek után megjelenő új szakma, a szinkronizálás egyik korai hősnője (szinkronszínésznő) volt. A Réka Rádióban most az ő élete és hangja előtt tisztelgek.

Hálaadás reggelén

Szeretem a lassú reggelek elégiáját. Szeretek  a meleg takaró alá bújva azzal a “bizonyos” néhány kedvenc lélekkel pusmogni titkon. szeretem … (tovább…)

Rekviem Apámért

Az Apám vagy, aki 20 éve meghaltál. Elrákosodva, bemorfiumozva, szájkiszáradva, hörögve, majd alig szuszogva az én ölelésembe, kapaszkodásomba végleg belenyugodtál. Az évek mentek, de az űr, a szomorúság, az elhagyottság érzése, az ég felé ökölrázós pillanatok dühe: csak néha. Azok nem múlnak ki, helyette ki-kibuggyannak erre, arra, fűre-fára és igazán csak a kitörések váratlansága kiszámítható az egyenletben (létgörbületben).

Titi-tó

Nagyapám születésnapja van, ma lenne 112 éves… ezen a képen olyan a keze, mint apámé, az enyém és a fiamé… … (tovább…)

Szirupot nem kérek!

  SZIRUPOT NEM KÉREK (a szeretet útján járva). Itt és most kiállok a S.Z.E.R.E.T.E.T.É.R.T. Elegem van a cukormázas, éretlen, “ááááá, … (tovább…)

IKnowNothing

Tegnap egy éve, hogy Ráth Zsuzsi megmentette az életemet: Újraélesztett egy megvilágosodott üresség állapotából, melybe saját akaratomból (és még néhány … (tovább…)