SZIRUPOT NEM KÉREK (a szeretet útján járva). Itt és most kiállok a S.Z.E.R.E.T.E.T.É.R.T. Elegem van a cukormázas, éretlen, “ááááá, hagyjuk csak, hogy dőljön be ez az egész” töketlenkedést, miközben egy hatalmas vulkán forrong ott valahol belül, mely persze hogy a Starbucksnál sorban állva tör ki (kéretlenül szirupot kaptam a lattémba).

A SZERETET azt jelenti, képes vagy bocsánatot kérni, vagy bevallani, vagy felvállalni, hogy éppenséggel “halvány lila gőzöd sincs!” – mindenkinek, de főleg azok felé, akiket szeretsz.

A SZERETET azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz a “gombjaidért” (tudod, amiket “mások” olyan remekül tudnak nyomogatni, és te meg mint egy bábu eltáncolod az unalomig ismert koreográfiát…). Felvállalod, azt a sok terhet, amit cipelsz, a melodrámádat.

A SZERETET azt jelenti magadat is szereted annyira, hogy ezt megteszed, még akkor is, ha ez rémisztő és rettenetes.

A SZERETET az jelenti, szembenézel a félelmeiddel… hogy azt a hatalmasabbik énedet veszed elő és felhúzod a nagylányos rucidat, és akkor is kinyúlsz ölelő karokkal és simító ujjakkal, ha neked kell ezt hamarabb megtenni (“nem kell mindig a másikra várni”). Vagy éppenséggel te leszel az, aki az első lépést megteszi a kitangózás irányába.

Drágáim, új minőségű szerelmi történetek ideje van itt! Nem nehéz írni őket, de tényleg! És mindannyian megélhetjük, ha beállunk a szeretet kaukázusi körébe és behívjuk mindazokat, akiket szeretünk.

Itt a merész, a bátor, a meztelen, és az önfelvállaló szeretet ideje. Lépj be ebbe a hullámba, lovagold meg, és hívjál még másokat is ki a strandra!

Nagyon jó a víz ma…

(zene… )   (… szöveg is jó)