Novemberi ajurvéda

november_400x200Hát persze, hogy megkaptam az inspirációt egy kis novemberi végi ajurvédikus cikk írásához: itt ülök, rágcsálom a mézes-reszelt gyömbéremet, iszogatom a teámat, mert már napok óta betegeskedem, krahácsolok… Persze a tanítást nem adtam le (miért is tenném ugyebár, khm, khm…?) De emiatt most kíváncsian várhatom, hogy vajon idén (is) belobban-e a tüdőm (gyerekkorból hozott gyenge pont és persze a szívvel és a kötődésekkel kapcsolatos pszicho-szomatikus téma), vagy elegendő lesz a torok köszörülgetés ahhoz, hogy változtassak, módosítsak azon, ami épp most van (nincs).

Meditálgatok tehát bögrém társaságában azon, hogyan is hatott rám az elmúlt időszak külvilága és persze hogyan hatottam magam önmagamra. Minden teljesen világos, kérdések helyett sorakoznak bennem a válaszok, mert hiszen amikor a tudás nem elég, a test “beint”, megálljt parancsol, ezzel vezet s mutat utat és ad válaszokat (még ha köhögés formájában is). Hála érte, még ha kicsit hangos is ez a krahácsolás itt (bízom benne legalább Ti még időben meghalljátok)!

A krahácsolásban az a “remek”, hogy azonnal ráirányítja a figyelmet a légzésre – azzal, hogy az ember észreveszi, hogyan (nem) lélegzik (rendesen). Az egyébként is sekélyes légzésünk ilyenkor még szaggatottá is válik, alig emlékeztet arra a fluid áramlásra, ami normálisan az egész testet táplálni hivatott. Amikor a légzésünk lágy, laza, nyugodt, áramló és mély, az mindig arra utal, a belső harmóniában van a külső világgal: nincs dugulás, nincs töredezettség, nincs stressz, szorongás. A légzés nem pusztán oxigéncsere, hanem teljes egészségünkre kiható kommunikációs folyamat. Az elmére, a lélekre és a fiziológiánkra (idegrendszer, endokrin rendszer) egyaránt hat. A légzés zavartsága mindig mélyebb okokra utal, és vice versa, még ha ezt a bacilusoknak, vagy a novemberi hideg-latyakos időjárás (egyébként nagyon is valós) hatásának tudjuk be.

A légzés maga az élet: van első és utolsó lélegzetvétel – és hogy ez mit is jelent, mindannyian értjük (az “utolsó vacsora” másról híresült el, és általában véve nem az evést tartjuk az életben maradásunk elsődleges feltételének). A légzésünk olyan nemes szervekhez kötődik (szív, tüdő), melyek teljes testre kihatóan minden egyes sejtünk táplálásáért felelősek. A Védikus tanítások szerint a légzésünk együtt mozog az ún. pránával (chi, életerő, vitális energia) is, mely különféle finom csatornákon keresztül áramlik a testünkben. Légzőrendszerünkre figyelni, karban tartani tehát az ajurvéda szerint nagyon kifizetődő, mert többről szól, mint gondolnánk. Sőt: a légzés transzformatív erejű.

Hogyan és miért?

Ehhez egy kicsit most “ajurvédikusabbra” kell, hogy váltsam a megközelítést.


A prána csatornái a testben

Az Ajurvéda szerint mind anyagi és energia jellegű áramlások zajlanak a testünkben, melyek szépen körülhatárolható csatornákon keresztül utaznak bennünk körbe-körbe. Ezek a csatornák (strotamsi-k vagy strotasa-k) behálózzák az egész testet. A légzésünket érintő csatornát prana vaha strotas-nak hívják, ami végül is mindegy is, de megemlítem, mert ez a rendszer egyébként nagyon hasonlít a a nyugati orvoslásban légzőrendszerként ismert (orr, orrjáratok, arc-, és homloküregek, légcső, tüdő) rendszerhez, de talán még fontosabb és kiterjedettebb a működése, mivel a prana vaha strotas a szívet is magában foglalja és “intim” viszonyban áll az emésztési rendszerünkkel is.

Legfontosabb funkciói:

  • légzés
  • gondolkodás
  • érzelmi kapacitás
  • metabolizmus (a táplálék energiává, életerővé, és tudatossággá való átalakítása)
  • magasabb szintű tudatosságunkkal való kapcsolat

A Prána csatorna még mélyebb jelentősége

Az Ajurvédában minden egyes ilyen csatornának megvan a maga gyökere (mula), vezetéke (marga) és nyílása, kimenete (mukha). Mind a háromnak fontos munkája van a csatornán belüli áramlás harmonizálásában. A gyökér az, ami a finomabb okokra, a betegség “gyökerére”, illetve mögöttesebb összekapcsolódásokra utalhat, a kimenet pedig nagyon hatásos gyógyító pont (amivel időnként nemcsak a fizikai test gyógyulására hathatunk).

A prana vaha strotas gyökere a szívben, és az emésztési traktusban található. Vezetéke a testen belül a légutak, az orrjáratoktól a torkon keresztül a légcsövön át a hörgőkig és a tüdőhólyagocskákig tart. Kivezetése pedig az orr és az orr nyílások. Mind a három terület (szív, emésztési traktus és az orr) nagyon fontosak. Miért?

A szív

A szív a test legfőbb “útkereszteződése” – minden (testi, érzelmi, energetikai) szinten. Ráadásul a prána csatornán túl még két másik csatornának is a gyökere (plazma-, és nyirokcsatornáé, ill. a mentális csatornáé is). Olyan, mint egy központi pályaudvar, melyen keresztül testünk minden egyes sejtje kapcsolatban állhat egymással. Emellett a szív az ún. ojas-nak is a székhelye (aki ismer és jár az óráimra tudja mennyit beszélek arról, milyen fontos különösen a modern világban élő nőknek az ojas táplálása!). Az ojas a testi, lelki és spirituális “nektár”, ami rugalmas erőnket, termékenységünket, befogadó és elengedési képességünket táplálja. A szív emellett érzelmi központunk és szívcsakránk is. Erről külön fejezetet lehetne írni (lehet egyszer fogok is). De most annyi elég lesz, hogy a szívben gyökerező prána csatorna pontosan a szíven keresztül teljesen összefonódik a test más nagyobb és finomabb csatornáival, ezáltal a szív ezt a csatornát képessé teszi arra, hogy rajta keresztül mély és radikális változtatásokat eszközölhessünk az elménkre és a test szerveire. Ez talán meg is magyarázza, hogy a légzés miért is tartozik az egész világon, vallásoktól függetlenül, a legelterjedtebb spirituális gyakorlatok közé (az éneklés is erősen kihat a légzésünkre!). És tény, hogy a pránajáma gyakorlatok is több szinten is megtámogatják az egészségünket

Az emésztési traktus

Az emésztőrendszer nagyon fontos az ajurvédában, mert ez az agni (a metabolizmus “szent tüzének”) székhelye. A kiegyensúlyozott agni egészségünk sarkalatos köve – és egyben minden betegség és egyensúly borulás gyökere is. Emiatt fontos a prána csatorna és az emésztő traktus kapcsolata. Az agni az átalakítás hője, tüze, melynek természetesen a megfelelő lángoláshoz levegőre van szüksége, ami pedig ugye a prána csatornában kering.

Ezen túl van egy különleges kapcsolat a tüdő és a vastagbél között. Ez részben annak köszönhető, hogy kilégzés során elindul bennünk egy felfelé mozgó energia (udana vayu), melynek székhelye a tüdő, belégzés közben pedig egy lefelé mozgás érezhető (apana vayu), mely az ürítésekért (vizelés, székelés, menstruáció, szülés) felelős irányzat, melynek székhelye a vastagbél. Ez a két áramlat folyamatosan és arányosan fluktuál, ill. keveredik bennünk – jó esetben. A vastagbél egészségének megtartása tehát direkten kapcsolódik a légzőrendszerünk egészségéhez.

Az orr

A kivezető nyílása a prána csatornának az orr. Ez terápiás szemszögből nézve nagyon fontos tény. A mi világunkban nem vigyázunk eléggé az orrunkra (bár a szájápolás szerencsére mindennapos). Az orr nemcsak légzőszerv, hanem a finomabb energiavezetékekhez is közvetlenül kapcsolódik. A két orrjárat az ún. ida (hold, lunáris) és pingala (nap, szoláris) csatornák nyílása is egyben. Ezek magyarázata ismét rendkívül sok időt venne igénybe, elég legyen annyit említeni, hogy ez a két csatorna a két agyféltekére, ill. a gerincünk mentén az egész idegrendszerünkre, és motorikus rendszerünkre is kihat. Egyszerű légzőgyakorlatokkal,  illetve az orrjáratok napi tisztító olajozásával egészen mélyre ható változásokat eszközölhetünk magunkban.

A test gyenge pontjai

Van egy szanszkrit szó, a khavaigunya, melynek jelentése “gyenge pont”: ez a kifejezés a ránk személyesen leginkább jellemző fiziológiai sérülési lehetőségekre utal. A khavaigunya oka lehet genetikus, családi jellegű, vagy valamely korábbi traumás élmény, bármi feldolgozatlan érzelem, vagy egy korábbi testi sérülés, betegség eredménye. A lényeg hogy vannak területek, vagy konkrét szervek, vagy szövetek, melyek bennünk különösképpen érzékenyek, az ajurvéda magyarázata szerint amiatt, mert ott a három dósha (hatóerő, váta, pitta, kapha) egyensúly vesztetten kering, kvázi elakadt, vagy blokkolt, de minimum valamely minőségben többletes, illetve hiányos (de nem harmonikus, kiegyensúlyozott). Ez a diszharmonikus és esetlegesen blokkolt energiaáramlat pedig idővel megakadályozza a terület megfelelő működését.

Ami konkrétan a légzőjáratok egészségét illeti elég kiszámíthatóak ezek a helyek. Amikor egy könnyed náthánk van, néhányunknak fontos azonnal a tüdőre is odafigyelni, még ha nem is jelennek meg ott rögtön a tünetek. Vagy éppenséggel az arc-, és homloküregek védelme kerülhet az előtérbe. Bármelyik jellemző rád, ha egyáltalán eddig megfigyelted, az biztos hogy a kezdő betegség személyesen jellemző továbbterjedési milyensége egy ajurvédikus “gyenge pontra” utal. Jó hír: kellő figyelemmel felgombolyíthatóak a mélyebben fekvő, személyes  okok is.


Ha érdekel, kattints tovább az alábbi őszi ajurvédikus témákban írt cikkekhez – még nincs mindegyik készen, ha a link nem él, látogass vissza később:


A ciklusunk önismereti utat kínál – beszélgetés Gáborjáni Rékával menstruációról, fájdalomról, ciklusról, holdállásról I.

(Az eredeti megjelenés helye dr Tamás Zita endometriózissal küszködő nőket segítő honlapja volt 2015. szeptemberében.)


Az interjú II. felét ITT olvashatod.


Régóta foglalkozol azokkal az ősi női tanításokkal, praktikákkal amelyek a női egészséggel, nőiségünk tudatos megélésével kapcsolatosak, és ebben a témában előadásokat, kurzusokat tartasz. Az endometriózissal küzdő nők többsége sajnos a menstruációt egy nagyon fájdalmas, életüket megnehezítő körülményként éli meg. Hogyan lehet elindulni a ciklusunk egészséges és tudatos megélése felé vezető úton?

2015_12_400x400Az endometriózis kapcsán India többezer éves, természetes gyógyítási rendszerét, az ajurvédát említeném annak ellenére, hogy egyébként nem csak ezzel dolgozom. Tudjuk, hogy az endometriózisra nincs teljesen kielégítő nyugati orvosi magyarázat, és gyógyítási módszer sem, bár vannak különböző elméletek és kezelési lehetőségek. Az ajurvédának érdekes módon van az endometriózisra magyarázata, holisztikus megközelítésből természetesen mást és másképp látunk. Kissé leegyszerűsítve egy rendkívül komplex problémát és tünet együttest, kimondhatjuk azt, hogy

az ajurvéda az endometriózist a “kapha” hatóerő lokális (méhnyálkahártyában történő) túlburjánzásaként látja, de azt is érti, hogy ez a túlburjánzás eredendően, elsődlegesen a váta hatóerő, energia borulása miatt történhetett meg.

Bár természetesen más ajurvédikus motívumokat is fel lehet fedezni a történetben, különösen, amikor nem általánosságban, hanem egyedi esetekről konzultálok valakivel például. A váta egy olyan energia, hatóerő a testben, ami lényegében az összes mozgást viszi. A légzés és az összes kiválasztási és ürítési folyamat – így például a vizelés vagy a székelés – a váta hatóerőnek köszönhető, és a menstruáció is egyértelműen a vátához tartozik. A vátának a testen belül a stabil lakóhelye a medence környéke. Ez nem azt jelenti, hogy csak ott van jelen, mert az egész rendszert mozgatja, de akkor van harmonikus állapotban, ha oda le van horgonyozva, és onnan fejti ki a hatóerejét. Az ajurvéda – értsük ezt most metaforaként vagy sem – lényegében azt mondja, hogy az endometriózis azzal kapcsolatos, hogy a váta elhagyta a székhelyét, a medence terét. Elég csak arra gondolnunk, hogy endometriózis esetén a méhnyálkahártya-sejtek szétszóródva találhatók a testben. A vátát meghatározó levegő, és annak mozgató, száraz minősége szétszórja ezeket a méhnyálkahártya-sejteket a testben a helyett, hogy azok lefele ürülnének, és a hüvelyen keresztül eltávoznának a testből. A másik jellemzője az endometriózisnak a görcsösség, és ez is a vátának köszönhető. A vátának ugyanis nemcsak mozgató ereje van, hanem egy nagyon száraz és szárító minőség, azért is hívják gyakran szélnek. Például amikor görcsösségek, ropogós ízületek, szárazságok, feszülések vannak a testben, az majdnem mindig – az ajurvéda meglátása szerint – egy váta egyensúlyborulás.

A lényeg tehát, hogy az endometriózis mindkét fő tünete – sejtek helyéről elkerülése és a görcsösség – arra utal, hogy ez egy váta probléma.

Ennek következtében nyilvánvalóan a kezelések is ezzel lesznek kapcsolatosak. Az egyik legfontosabb dolog, ami a vátát megnyugtatja az a rendszer, és ezen belül az egyik legfontosabb az életvezetés: a kiszámítható, nyugodt, rendszeresség. A rutin. Ha most nem kifejezetten endometriózisról beszélünk, azt lehet mondani, hogy egy erősen vátával meghatározott személyiségtípusú embernek majdnem biztos, hogy problémája van azzal, hogy időben feküdjön le, normálisan és rendszeresen egyen, vagy a projektjei kivitelezésében érvényesítse a rendszerességet. Ez egyébként civilizációs tünet, tehát észre sem vesszük, mert ebben létezünk, az egész világunk így él. Tehát annak, aki endometriózissal küzd, majdnem biztos, hogy ezekkel a típusú dolgokkal a maga módján foglalkoznia kell. Így meg kell vizsgálnia, milyen módon van szétszóródva az élete, hogyan tud abba rendszert vinni, milyen módon tud egy fajta jó értelemben vett leföldelést, kenetességet és megfelelő minőségű táplálékot – mind szellemi, mind lelki, mind fizikai értelemben – bevinni a testébe, és hogyan tud egy kicsit jobban a földön járni.

Ez érdekes, amit most mondasz, merthogy az endometriózisnál az életmód-váltás az egyik kulcs a gyógyulásban, és mindenben, ami javasolt, rendkívül fontos a rendszeresség. Így például a mozgás, az étkezés, a stresszkezelés mindig előjön, mint fontos tényező.

Igen, viszont azt is meg kell említeni, hogy azért ez egy érzékeny rendszeresség a nő életében, mert más lesz igaz a ciklusunknak egy korábbi, egy középső és egy záró szakaszában. Tehát valahogy úgy tudjuk megtalálni azt a testi-lelki kenőanyagot, amitől olyan olajozottan fognak menni a dolgaink nőként, ha odafigyelünk arra, hogy éppen hol tart a ciklusunk a 28 napban, és nem akarunk valami mást csinálni, mint aminek éppen ideje van. Az általam tartott Hold Hétvége műhelymunkán szoktunk arról beszélni, hogy milyen részei vannak a ciklusnak. Ezt különbözőképpen lehet felosztani, például három, négy vagy hat szakaszra, de legalább három fő stációt érdemes megnézni. Nagyon fontos, hogy minden nő érezze meg, hogy ő például milyen a ciklusának az első harmadában: ekkor mi az, ami jellemző rá, és fogadja el a különbözőségeit. Lehet, hogy általánosságban egy bizonyos étkezésbeli változtatást kell vinnie az életébe, de ezen belül lehet, hogy vannak finom különbségek annak megfelelően, hogy éppen hol tart a ciklusában. Ez egy tanulási folyamat, ami hosszú időt vesz igénybe, mert nem tanították nekünk gyerekkorunkban, és a világunkra sem jellemző. Ehhez meg kell tanulnunk elméleteket, és információkat kell szereznünk a hormonrendszerünkről, az alternatív módszerekről. De a legfontosabb tanulási mód az, ha magunkat megismerjük, és talán itt vagyunk a legjobban elárvulva. Mert ha valaki el is indul azon az úton, hogy elkezd információkat begyűjteni, még mindig nagyon erős az a külső vagy belső elvárás, hogy bedobozoljuk, bekockázzuk, bekategorizáljuk magunkat. De el lehet jutni arra a pontra, hogy elfogadjam magamat, a sajátosságaimat általában, és konkrétan a ciklusom egyes szakaszaiban is. Visszatérve tehát a rendszerességre azt lehet mondani, hogy

a rendszeresség fontos, de az egy érző vagy rugalmas rendszeresség, mert nekem még az a tapasztalatom, hogy egy nő számára egyensúlyvesztést eredményez az, ha nem követi a ciklusának a hullámzásait.

Valamitől azt szoktuk hinni, hogy az egyensúly egy statikus dolog. De például gondoljunk egy szélben ringatózó fára. Ha annak az egyensúlya az, hogy áll, akkor akár még el is törhet a szélben, és sokszor ezt tapasztalom a nőknél, hogy túl merev egyformaság határozza meg a hónapban lévő ciklusukat, miközben a női fizikai lét – mivel a hormonrendszerünk nagyon erőteljesen beleszól a lelki minőségeinkbe is – egyensúlya dinamikus, hullámzó egyensúly. És egy nő akkor van egyensúlyban, amikor hullámozhat, És amikor azt mondjuk, hogy egy nő hormonálisan eldurrant, mert a premenstruális szindromája alatt éppen hisztérikusan kiabál a férjével, az nagyrészt azért van, mert nem adatott meg számára az ellenpólus és annak az ideje. Tehát amikor elkezdünk ebbe belelágyulni, és belehullámozni, akkor lehet, hogy még ijesztő is lehet, hogy a ciklus egy adott pontján egy kicsit depressziósabbnak, egy másik pontján pedig egy kicsit mániákusabbnak találjuk magunkat. De hogyha ezt szép türelemmel engedjük belibegni, akkor be fog állni egy egyensúly. És én azt gondolom, hogy hosszú távon ez az az egyensúly, amit a nőknek vissza kell tudni szerezni.

Ha tudatosabban szeretnénk hozzáállni a ciklusunk hullámzásaihoz, akkor milyen minőségekre figyeljünk a ciklusunk egyes szakaszaiban? Melyek azok a főbb vonulatok, amik általában jellemzőek?

Nagyon egyszerűen két fő ellenpólusról lehet beszélni a ciklusban: a menstruációnak és az ovulációnak az ellenpólusáról. És ha nem csak ezt a néhány napot nézzük meg, amikor ovulálunk vagy menstruálunk, akkor beszélhetünk a ciklusunk két “féltekéjéről”. Utána lehet ennek nézni, és valószínűleg egy hormon szaktanácsadó sokkal jobban el tudja magyarázni, hogy mi történik hormonális szinten a ciklusnak az első felében és a második felében. Ha most nem hormonok nyelvén fogalmazzuk meg, hanem a lelki folyamatok nyelvén, akkor

az első féltekében van egy stabilizálódás, aztán egy erősödés, a második féltekében pedig ennek az erőnek a kibontakozása, megélése, végül egy – nem rossz értelemben vett – elcsendesedés.

Nem véletlenül beszéltek mindig arról, hogy a hold telik és a hold fogyatkozik, és hogy ez jó. Tehát a holdnak nem az a feladata, hogy állandó és kiegyensúlyozott sugárzással ragyogjon az égbolton, mint a nap, hanem az ő természete másban van. Régen precízen tudták, hogy amennyire a természetben szükség van a napra, annyira szükség van a holdra. A hold volt az, ami megadta a dolgoknak a nedvét, a nap volt az, ami megadta az energiát. A hold mozgatja a nedveket egy növényben, és tudták nagyon jól azt is, hogy a hold tengereket mozgat.

Lehet a holdról és a ciklus kapcsolatáról nagyon költőien, spirituálisan és misztériummal is beszélni, de van ennek egy nagyon egyszerű és leföldelt, parasztasszonyok által is tökéletesen értett vonulata.

A gyógynövényszakértők nagyon jól tudják, hogy a holdállásnak megfelelően kell gyűjteni a gyógynövényeket. A növény gyökerében, szárában, levelében vagy a virágjában van a hatóerő. És amikor a virágjában található a hatóerő, akkor teliholdkor kell gyűjteni azért, mert olyankor a hold gravitációjára a növénynedvek fölhúzódnak a földből a száron át a levélbe és a virágba. Így teliholdkor a legpotensebb ezeknek a gyógynövényeknek a hatóereje. És ugyanígy újholdkor, vagyis amikor a legkisebb a gravitáció – mert itt egyszerű fizikáról, vagyis gravitációról beszélünk a hold és a föld között – behúzódnak az életnedvek a gyökérbe. Nem működünk mi sem másképp, tehát ez hat ránk is. Régen ez része volt a női tanításoknak, tudásoknak, és ezek miatt volt egy ilyen fajta értése a hold és a női ciklus kapcsolatának. Az elmondottak miatt gondolták azt, hogy az újholdnak és a bolygóknak a konstellációja megsegíti a nők menstruációját, ugyanis a menstruációs vér, mint nedv, lefelé száll, így az újhold energiája megsegíti azt. Ugyanígy amikor egy nő kibontakozik, és a petefészkében vonul be az életerő, ami aztán egy ilyen majdhogynem egyfajta női ejakulációval kirobbantja magából az érett petesejtet, akkor azt gondolták, hogy ezt a fajta mozgást egy nőnek a testében leginkább a telihold segíti. Tudom, hogy egy modern nőnek elég nehéz elhinni, hogy a holdnak a változása rá ilyen hatással lenne, de a testünk 80%-ban víz. Mint ahogy a tengerek mozognak, mi is mozgunk, és nyilvánvaló, hogy itt egy finomabb értésről van szó. Rendszeresen tele vannak a szülészetek teliholdkor, és tudják nagyon jól a gyakorló szülészek is, hogy hogyan hat ez ránk mint nőkre.

Én azt gondolom, hogy sokkal jobban éreznénk ezeket a finomabb hatásokat, ha elkezdenénk azt, amit képviselek meg tanítok, vagyis visszatérni és saját magunk számára újra felfedezni a változékonyságunkat a cikluson belül.

Nem azért nem érezzük, mert nincs, hanem csak azért, mert minden arra kényszerít rá az életünkben, hogy ne érezhessük, és ebbe valamilyen módon mi beleegyezünk. Tudva vagy tudattalanul…. Nem azt mondom, hogy minden egyes nő részéről ez egy tudatos döntés volt, mert egy kicsit ebbe beleszülettünk. De előbb-utóbb eljön egy nő életében az a pont, amikor ezek a kérdések elkezdenek felmerülni, és kívánom, hogy ne azért, mert valami egészségügyi problémája merül fel. A változékonyság éppen, hogy egy egészségmegtartó minősége a ciklusnak. A legtöbb nő sajnos a ciklusa nagy részében egyensúlyvesztésben van, mert ez az – ahogy említettem – amire az életünk és saját magunk rákényszerítjük magunkat.

Az interjú II. felét ITT olvashatod.

A ciklusunk önismereti utat kínál – beszélgetés Gáborjáni Rékával menstruációról, fájdalomról, ciklusról, holdállásról II.

Az interjú I. felét ITT olvashatod.

(Az eredeti megjelenés helye dr Tamás Zita endometriózissal küszködő nőket segítő honlapja volt 2015. szeptemberében.)

Arról beszélgettünk az interjú első felében, hogy a nők többsége a ciklusa nagy részében egyensúlyvesztésben van. Mit tehetünk azért, hogy egyensúlyba kerüljünk?

2015_12_400x400Ez azzal jár egy nő életében, hogy először adaptálódnia kell és alkalmazkodnia neki és aztán idővel az életének is a ciklusához. A legtöbbször, ha ezt elkezdi komolyan venni, akkor valószínűleg az életében változtatásokat kell tennie. Már az is nagyon nehéz, hogyan változtassunk az étkezésen, de amikor kiderül, hogy mindennek mi a következménye, és hogy itt sokkal nagyobb az a falat, amit le kell nyelnünk, akkor ott kezdődik el az igazi munka. És ilyenkor kellenek a segítők, a türelmes, nem szó szerinti „bábaasszonyok”, akik azt mondják, hogy ezt meg lehet csinálni, hogy megéri, és hogy higgyél benne. Néha járnak ezzel párkapcsolati konfliktusok, átrendeződések, időnként még szakítások is, munkahely-változások, tehát ez akár ilyen nagy horderejűvé is tud válni. Mindenki a saját problémájának és élethelyzetének megfelelően tud szépen lépésről lépésre ezen az úton haladni. Azt gondolom, hogy

valójában a menstruáció megértéséből – és akkor itt már tényleg a női szakralitásról, mélylelkiségről beszélünk – az egész életünket érthetjük meg.

De nyilvánvaló, hogy nem rögvest és nem az első menstruációs megfigyelési hónap alatt, hanem amikor elkezd beérni az, hogy ez mivel jár. Ha például nekem elsődlegesen az a fontos, hogy megéljem a menstruációmat, de emiatt nem tudok bemenni a munkahelyemre, és szól a főnököm, hogy képzelem azt, hogy e miatt szabadnapot veszek ki, akkor máris megtörtént az első munka. Viszont a jó hír az, hogy majdnem mindig ezek azok a megbetegítő tényezők, amik a fizikai tényezőkön túl a hosszú távú vagy néha érthetetlen betegségek hátterében állnak.

…ahol sokszor már a körülmények kényszerítik ki egy szélsőséges módon azt, ami nem jöhetett létre önmagától. Nagyon sok endometriózisos nő érintett abban, hogy a menstruáció napjaiban nem tud felkelni, vagy nem tud elmenni dolgozni.

Ez egy nagyon furcsa dolog, de erről sem tanítanak minket iskolában: egyértelmű számunkra, hogy vissza tudjuk tartani a vizeletet, a székletet bizonyos ideig. Érdekes, de arról sose hallottunk, hogy vissza tudjuk tartani a menstruációt… Több nővel beszéltem, aki beszámol olyanról, hogy minimálisan vérzik nap közben, és amikor este hazamegy, akkor buggyan ki belőle egy nagyobb adag. Tehát én azért elgondolkodnék azon, hogy valójában mit is tudunk. Vagy például szülészekkel beszéltem, akik arról számolnak be, hogy a méhszalagokban mennyi feszülés tud lenni, és hogy ez mennyire gátol egy nőt a szülésben. Ugyanezek működnek a menstruációban is, és igenis vissza tudjuk bizonyos mértékben tartani a menstruációt. Itt egyfajta tartás van, és ez nem is feltétlenül görcs vagy feszülés, hanem egy összeszedettség, ami viszont nem jó ezekben a napokban. Erősek, összeszedettek vagyunk, mentálisan fókuszáltak és ilyenkor nem ez a feladat. Minderre még rátesz egy lapáttal az a sok tabu, ami a menstruációt övezi.

Sok nőnek még mindig nem a megtisztulás képei jutnak eszébe a menstruációról, és az, hogy ez egy természetes kiválasztási folyamat, hanem éppen az ellentéte: koszosnak érzi magát.

Nagyon sok nőben van benne az, hogy milyen üzenetet kapott a neveltetéséből eredően, amikor az első menstruációja megjött. Tehát ezek mind ott vannak, amik nem segítik a nőt abban, hogy el tudja engedni a menstruációt, és a menstruációt el kell engedni, és fel lehet fedezni, hogy ez jó. Ezzel persze nem feltétlenül arra gondolok, hogy nem lesz fájdalmas.

A női jóga segíthet abban, hogy a fájdalmas menstruáción enyhíthessünk? Mint jógaoktató mik az ezzel kapcsolatos tapasztalataid?

Nagyon gyakran a testünkben, így például az izomban lévő fájdalmak nem az erőnek a hiányából fakadnak, hanem a tartásnak a túlzásából. A testterápiákban blokkokról szoktak beszélni. Bár a blokk szó pontos, de nem szeretem használni, mert mégis elbátortalanító jelentéstartalmat is hordoz. Én inkább azt mondanám, hogy ezek egyfajta testmemóriák. Valamitől bizonyos izmok vagy az egész testünk elhiszi vagy megszokta, hogy ilyen módon kell magát tartania. Tehát valamilyen módon el kell hitetni az izmokkal azt, hogy egyrészt képesek, másrészt talán még jobb is nekik az, hogyha mást csinálnak. Egészen döbbenetes, amikor a kismamák gyakran az első néhány órán izomlázzal mennek haza, mivel olyan sok feszültség és tartás van akár a vádlijukban, a combizmukban, a hátukban, pedig én aztán nem edzősködöm egy ilyen jógaórán. Ha kibírnak két-három alkalmat, akkor pedig általában már sokkal jobban érzik magukat, és guggolásokat is sokszor meg tudnak csinálni annak ellenére, hogy már lényegesen nagyobb a pocakjuk, és elméletileg elnehezültebbnek kellene magukat érezni. Nem is beszélve, hogy gyakran itt vannak a negyvenedik héten, és innen mennek el szülni. Nagyon sokszor találkoztam azzal, hogy ha sikerül kedvességgel, megértéssel megnyugtatni a testet és a testnek ezeket a memóriáit, hitrendszerét, és sikerül elhitetni vele, hogy lehet másképp is, akkor nemcsak az ellazulás, hanem az erő is megjelenik. Mert az izom sosem attól erős, hogy tart, hanem mindig akkor erős, amikor rugalmas, tehát képes az összehúzódásra és az elernyedésre. Akkor fog tudni az izom erősen húzni, hogyha utána el tud ernyedni. Az összes olyan izom a testünkben, ami a legnagyobb munkát végzi, így a szívizom és a légzésizom, mind ezt a fajta pumpálós dolgot csinálja. És megint visszatértünk ahhoz, amiről beszélünk, hogy

nem a statikus erő az igazi erő, hanem a hullámzó erő, tehát a pulzáló erő. A kismedence belső izomzatára és szalagjaira is ez mondható el, hogy képesnek kell lennie különböző fizikai tartásokra és elengedésekre is. De ehelyett a legtöbb modern nőnél egy állandó tartás van, amiből mégis hiányzik az erő.

A menstruációs görcsösség szimbolikájában valójában egy el nem engedés, ugye?

Igen. A menstruáció alatt konkrétan pulzál a méh, tehát azt is mondhatnám, hogy egy kis szülés, egy kis vajúdás. Kis túlzással mondhatom, hogy méh összehúzodásaink vannak. Sok nő meg is figyeli, hogy van egyfajta hullámzás érzése, ha nagyon erős fájdalmai vannak. Nekem is eszeveszett menstruációs görcseim voltak fiatal lány koromban, tehát amikor már vártam a hányást, mert az volt a felmentő sereg: ha elengedni nem megy, akkor tehát kilököm, és akkor mégis megtörténik valamitől érdekes módon az ellazulás is. Tehát a méh pulzál, és ennek vannak ténylegesen fizikai érzetei, amelyek konkrétan a méhhel és a méhszájjal kapcsolatosak, ugyanis a méhszáj tele van érző idegekkel. Ha ezzel kapcsolatban van egy el nem fogadás, félelem, tartás egy nőben, akkor arra még külön rá is tud feszíteni, ami még tovább ront a dolgon. Gyakran már nem is lehet kibogozni, hogy mikor is kezdődött mindez, és mi történt egy nővel a múltban, ami ide vezetett. Valaki tényleg úgy születik, hogy nem annyira fáj a menstruációja, van, akinek meg rögvest fáj. Néha nem is kell feltétlenül mélyen analizálni.

Azt viszont el lehet mondani, hogy a legtöbb modern nő életéből hiányoznak azok az anyai, homlokra tett hűsítő kezek, az a fajta körülölelés, és anyáskodás, és segítés, mondjuk egy kamaszlánykori menstruáció idején, vagy amikor először megjelenik egy menstruációs fájás.

Képzeljük el, ha ott lett volna velünk egy olyan nő, aki megtanítja, hogy mit tudsz csinálni azon kívül, hogy beveszed a gyógyszert, bemész az iskolába és megírod azt a földrajz dolgozatot… E helyett azt mondja, hogy maradj itthon, én is itthon maradok veled. Sötétítsük be a szobát, pihenjél le, tegyünk oda egy meleg borogatást, és próbáld megérezni, hogy azt, hogy ennek mi az iránya, merre kell mennie, és amikor nehéz, akkor szoríthatod a kezemet.

Adott esetben tehát ilyen módon meg lehetne tanulni, és a lányainknak is meg lehetne tanítani, hogy hogyan éljék meg a menstruációjukat.

Én azt gondolom, hogy minden olyan nő, aki a ciklusával küzd, az majdnem hogy kap az élettől egy gyönyörű feladatot, és ez pedig az, én mindenképp ezt kívánom neki, hogy jó sok gyereke legyen, és jó sok lánya legyen, és azokat a lányokat valami másfajta tudatossággal tudja kísérni el – majd ha eljön annak is az ideje – az ő nőiségükbe. És azt gondolom, hogy erre a Földnek egyébként elég nagy szüksége van. Én nem tudom elképzelni, hogy ez így mehet tovább, ami történik a női egészséggel most ebben a civilizációban, 2015-ben. Nem tudok olyan szakértővel, nőgyógyásszal beszélni, aki ne abban erősítene meg, hogy folyamatosan romlanak a számok, tehát, hogy egyre több nőnek van problémája. Elméletileg a fogamzásgátlóban tárolt hormonok kevesebbek, de mégis úgy tűnik, hogy könnyebben billenek ki a nők az egyensúlyukból. Tehát egészen biztos vagyok abban, hogy valamitől a mi generációnknak ez még egy plusz feladata. Ha a problémáknak nem csak az áldozatiságát éljük meg, hanem egyfajta erőt próbálunk kovácsolni a nehézségből, ha felvállaljuk betegségeink tanításait, akkor egyéni paradigmaváltásról beszélhetünk. Mert valószínűleg egy olyan nő, akinek ezzel meg kellett küzdenie az életében egészen más anya lesz, mint akinek  nem kellett ilyen gondokkal foglalkoznia. Szerintem akár az endometriózis akár más betegségeink kincseket rejtenek, ha hajlandóak vagyunk így tekinteni rájuk. Ha nem áldozati, legyőzetettségi nézőpontból, passzívan tűrjük, hanem – nehézségeit felvállalva – használjuk azokat az aktivizálódó erőforrásokat, és megszülető képességeinket, melyekre épp hogy a betegségünk tanít meg. A betegség egy lehetőség, nem átok – ha mi is így akarjuk.

A női ciklusunk tehát egy önismereti utat tár elénk, és az endometriózis éppen hogy kiált, hogy foglalkozzunk ezzel…

Igen, nagyon izgalmas betegség az endometriózis, ha most nem csak az egyedi, konkrét gyógyulásokkal foglalkozunk. Én azt gondolom, hogy nekem – bár lehet, hogy nem ez a legjobb szó, de – nagyon „inspiráló” betegség ez, mert metaforikus. Azt gondolom, hogy vannak olyan szimptomatikus betegségei a civilizációnak, amik többről szólnak, mint az egyéni eset: mondhatjuk egy egész korszakot jellemeznek. Van az a fázis, amikor egy nő még görcsben fetreng, és nem érdekli a világ sorsa, hanem pusztán egy dolog érdekli, hogy a holnapot kibírja, és fel tudjon állni – és persze ennek a fázisnak meg kell adni a tiszteletet. A fizikai test meggyógyítása elsődleges, de előbb vagy utóbb eljut a nő a  gyógyulás útjára. És amikor már ebben a fázisban tart, akkor én azt gondolom, hogy egy új női központú életmód nagyköveteivé válhatnak azok a nők, akik korábban endometriózissal küzdöttek. Elmesélhetik, milyen az, amikor a nőiségük saját maguk ellen fordul, hogy mi történik egy testtel, amikor nem figyel magára (még ha ez nem csak saját felelősség, figyelmetlenség, hanem okok komplex sorozatának eredménye is). Elmesélhetik: „nézzétek, ez fog mindannyiunkkal, sőt még édes anyaföldünk testével is történni, ha nem állunk vissza finom, érzékeny, rugalmas egyensúlyunkba, ha nem hallgatjuk meg azt, hogy mire van szüksége a testünknek, vagy a földünk, a világunk testének.” Elmesélhetik: „nézd, én jártam már itt, a testemben tapasztaltam meg azt, hogy mi történik, ha ezt az életmódot folytatjuk. Ne tegyük! Változzunk! Figyeljünk! Érezzünk! Rugalmasan alkalmazkodjunk!” És minél több lányhoz, nőhöz, anyához, nagymamához juttatják el üzenetüket, saját személyes példájukat, annál nagyobb eséllyel élhetnek más nők is jobban, és egészebben, azok is akik nem vállalták magukra ezt a „karmát”, ezt a feladatot.

Így néz ki az, amikor elhagyjuk az áldozatiság börtönét, amikor egyéni paradigmaváltást eszközölünk, amikor az átokból áldást kovácsolunk saját magunk, és a közösségi egész számára.

Az egyéni gyógyuláson túl ezt kívánom minden gonddal, betegséggel, endometriózissal küzdő nőtársamnak.

A légutak általános (napi) karbantartása: a prána csatorna és a felső légutak

Az első cikkben az ősz kihívásait taglaltuk ajurvédikus értelemben, illetve azt, hogy mennyivel többről is van szó, mint pusztán a légutak tisztításáról, amikor a légúti gyakorlatokról beszélünk az ajurvédában és a jógában.

A második cikkben azt néztük meg, hogyan lehet a (kezdődő) betegség tünetei alapján kategorizálni, vajon milyen dósha egyensúlyborulása okozta a megbetegedést, hiszen a kezelést ez nagyban módosíthatja.

Alább pedig az általános, akár naponta is végezhető rítusokat említjük meg, kérlek mindig fordulj megfelelően képzett szaktanácsadó, vagy oktató segítségéhez, amikor ezeket a gyakorlatokat tanulod.

A prána csatorna gyakorlatai

Első körben a prána csatorna egészsége és napi szintű működése az, amit meg kell említsünk. Nem biztos, hogy mindegyik gyakorlat megfelelő számodra, az is számít, melyikkel rezonálsz, ne feledd, a légúti csatorna szoros összefüggésben van a szívvel, a finom testekkel és az elmével. Fontos tehát, hogy szeresd azt a gyakorlatot, amit rendszeresen végzel!

Napi pránajáma gyakorlat

Ahogy fentebb alaposabban megnéztük, a prána,  az életerőnket biztosító vitális áramlás.N Minden szövetünkhöz és sejtünkhöz eljut. Fizikai szinten a légzésünk segíti el ezen az úton testünk minden pontjához. Friss prána magunkhoz vétele felerősíti az agni-t, visszatáplálja a fluiditást és frissességet, feloldja a felgyülemlett feszültségeket, támogatja az idegrendszert. Segít az emésztésben, a kiválasztásban és az ürítési folyamatainkban. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek hiányát a hétköznapjainkban. Nemcsak jógikus légzések azok, melyek a prána csatornát karbantartják, egy jó kocogás, ütemes séta, úszás, bármilyen ritmikus légzéssel járó sport már remek, de tudni kell, a jóga tudománnyá mélyítette el a légzőgyakorlatokat (és sport közben is lehet rosszul lélegezni). Ha nem is a jógánál tartasz ki, érdemes tanulni belőle.

A gyakorlatokat oktatótól sajátítsd kérlek el, itt csak néven nevezem a legáltalánosabb prána csatornára ható pránajáma gyakorlatokat.

  • teljes jógalégzés
  • váltott orrlyukas légzés és változatai

Jóga a prána csatorna karbantartására

Képzett oktatótól tanuld meg kérlek, de többek között az alábbi mindenki által elvégezhető, klasszikus gyakorlatok ajánlottak:  cicahát, szék, harcos, oldalt hajlások, kobra, szfinx, sáska, íj, híd, fél gyertya.

Gyógynövényes megtámogatás

Néhány az alábbi ajurvédikus preparátumok közül direkten a prána csatornára, mások közvetetten az agni élesztésére hatnak. Az alábbiak Magyarországon is elérhetőek.

Triphala: minden ajurvédikus gyógyhatású készítmény gyöngye! Emésztést, metabolizmust javítja, nem lehet hozzászokni, szinte mindig szedhető. Naponta két kapszula (vagy 2-4 g por)

Chyavanprash: ajurvédikus gyógynövényes lekvár. Agnit növeli. Tisztítja az orrjáratokat. Napi 1-2 evőkanálnyi.


A felső légúti járatok gyakorlatai

A felső légutak a következő területeket jelentik: orr, orrjáratok, arc-, és homloküregek, torok, és légcső). Ezeknek a helyeknek legfőbb funkciója az, hogy belégzéskor megszűrjék, megmelegítsék, és kellően párásítsák a belélegzett levegőt (amik nem mindig felelnek meg a belső klímánknak). Ennek meg kell történnie, mielőtt a levegő elérné az érzékeny és energetikailag is komplex kihatású tüdőt. Kilégzéskor pedig ezek a helyek viszik ki az elhasznált levegőt, és a felesleges, vagy akár (bent rekedés esetén) toxikus anyagokat a külvilágba. Ha gyakran van problémád a felső légjáratokban, a következő rutinok segíthetnek orvosolni a gondot. Ismét általános javaslatokkal kezdünk. (A konkrét problémák ajurvédikus gyógyírjeit a következő cikkben olvashatod majd.)

A prána csatorna feji és nyaki része az, ami a testünknek ezt az általános régióját (energetikai értelemben) uralja. Ezt a területet gyakran a tisztaság (tisztánlátás), belátás, meglátás, intuíció, intelligencia, kommunikáció, önkifejezési módszerek tekintetében tartjuk leginkább számon. Ezek a témák persze az egész testtel, különösképpen a szívvel együttműködve tudják igazán harmonikusan megláttatni magukat az életünkben, cselekedeteinkben, reakcióinkban. Ha a fent felsorolt témák bármelyikével gondod van, vagy úgy érzed el vagy vágva azoktól valamilyen módon, érdemes megnézni miért is van ez így. De a lelkizésen túl lehet praktikus rítusokkal is megtámogatni ennek a területnek a (pszicho-)szomatikus egészségét.

A Nasya és a Neti

A orrok érzékeny nyálkahártyái táplálást igénylenek harmonikus működésükhöz. Nemcsak testi szinten dolgoznak, hanem közvetlenül kapcsolódnak (az előző cikkben már említett) hold és nap (ida és pingala) energia csatornákhoz, melyek a gerinc mentén komplexen több más rendszerünket (ideg-, emésztő, nyirok) is működtetik. Tehát a netizés és a nasya használata nemcsak a szabad és kényelmes légzést segíti elő, hanem a teljes testre hat. Fontos tudni, hogy bár mindkettő az orrot ápolja, hatásuk mégis teljesen más. Az alábbiak aláapján eldöntheted majd, melyikre van inkább szükséged. Ha enyi alapján nem eldönthető, akkor jön a “puding próbája az evés”: próbáld ki, és az eredményességük alapján maradj annál, amelyiket hasznosabbnak érzed. Ha mindkettőt szereted (esetleg “városi jógiként, vagy jóginiként” rendszeresen gyakorlod is már), akkor is hasznos lehet tisztázni, hogy egymásnak némiképp ellentétes irányú energiákat stimulálnak ezek a napi rítusok, emiatt jobb, ha nem egymás után alkalmazod őket. Lehet naponta váltani, vagy évszakonként, vagy a tünetek jelenlétéhez igazodva – megfigyelve azt, mire van szüksége a testednek.

A nasya

A nasya annak gyakorlata, amikor olajjal törölj át az orrjáratainkat. Ez az olaj lehet egyszerű szezámolaj, vagy gyógynövényes olaj is. Azt segíti elő ez, hogy a finom membránokat az olaj lubrikálja, keni, táplálja. Bőven vérrel ellátott területek ezek, és a vérkeringés szétoszlatja a teljes területre, sőt elviszi messzebbi, pl. agyi részekhez is az olajokban lévő tápláló anyagokat. Emiatt mondhatjuk ki azt, hogy a nasya kihat az agyi funkciókra, és mentális képességeinkre is (hosszútávon). Emellett védőhártyaként is szolgál, mind hideg és száraz időben az időjárás ellen, de a pollenekkel és porral szemben is. Áttételesen a hangunk tisztaságára is hat (gondolj náthakor a rekedtségre, melyet az innen lecsöpögő váladék okoz), ill. a látásra is (ez már komplexebb kapcsolat). Nasyat nem ajánlják várandós és menstruáló nőknek a fenti régiók stimulálása miatt (az apana bennük lefelé irányul).

Orrmosás (neti)

Az orr sós vizes kimosása (a netizés) abból áll, hogy egy hosszú csőrű kancsócskából könny módjára sós oldatot öntünk a mosdó fölé hajtott orrjáratunkba úgy, hogy az a másik orrlyukon keresztül csurogjon ki. Ez a nyálkahártyák tisztaságát, és lubrikáltságát szolgálja, kimossa a felgyülemlett pollent, más allergéneket, a port, a koszt, és a felgyülemlett nyálkát. Néha száraznak érződik az orr a netizés után: ez vagy amiatt lehetett, mert túl sósra keverted az oldatodat, vagy azért, mert alkatilag jobb neked az olajozás.

Pranayama

Bhramari

A teljes jógalégzés és a váltott orrlukas légzés általánosan a prána csatornára ható gyakorlat. A Bhramari (hümmögő méhecske légzés) viszont kifejezetten a felső régió (felső légutak, és fej) területére hat kiválóan. Egyfelől nagyon nyugtató, másrészt érezhető rezgő minősége kihat a torokra, nyakra és torokra is, de legalább ennyire az agyalapi és tobozmirigy működését is harmonizálja. Nyugtatja az egész idegrendszerünket, csillapítja az elme felszínes, csapongó természetét, segít a cerebrális feszültségek oldásában, a torok egészségét támogatja, tisztítja a hangot (és kihat a tiszta kommunikációra), segít az alvásban, mélyen táplál, a belső mézes-nektáros minőségeket (ojas) hívja elő. Kismamákkal rendszeresen gyakorlom, sőt gyakoroltatom: szülés után a kisbabák imádják (hasukba zümmögünk akkor már egy jó kis babamasszázst követően, emlékezteti őket e méhen belüli hangmasszázsra.) Elővigyázatosságra nincs szükség, de figyelem: leviszi a vérnyomást: csak ülésben gyakorlandó, és befejezés után jó ledőlni pér percre, nem pedig felpattanni azonnal.

Ujjayi

Másik nagy kedvencem, nőknek, kismamáknak. Hőslégzésnek hívják, de én gyakran Oceán morajlása légzésnek nevezem (régi tanárom Uma Dinsmore Tuli nyomán). Ezt úgy gyakoroljuk, hogy az állat lazán, de érezhetően a torok felé húzzuk (tokát csinálunk), ezzel némiképp szűkítve a torok nyílását, ami azt eredményezi, hogy légzésünk lelassul, és tengermorajlás szerűen sustorgóvá, épp hogy hallhatóvá válik (ez néha a mély alvásos szuszogásnál is megfigyelhető – nem minden “horkolás”). Nyilván, hogy a torokcsakrára hat, lágyan még a torokfájást is gyógyító jógikus módszer, melegítő hatású (vérbőséget kelt), erősen nyugtató hatású (bele is lehet aludni), és korrigálja a felsőbb régiók egyensúlyvesztéseit. Lassítja a légzést, megnyitja és tisztítja a finom-csatornákat, friss pránát csatornáz a máskor kevésbé ellátott területekre, segít a stagnáló, bent rekedt érzések kimosásában, megszellőztetésében, javítja a mentális tisztaságot, elősegíti a nyugodt alvást.

Yoga

Atorokra ható ászanák segítik ezt a területet a leginkább: oroszlán, és a nyújtott lábas előrehajlás, de némiképp a teljes gyertya is jótékony hatásúak.

Tovább A légúti megbetegedések ajurvédikus gyógyírjei c. cikkhez.

A három dósha hatása légúti betegségeinkre

Az előző cikkben az ősz kihívásait taglaltuk ajurvédikus értelemben, illetve azt, hogy mennyivel többről is van szó, mint pusztán a légutak tisztításáról, amikor a légúti gyakorlatokról beszélünk az ajurvédában és a jógában.

Alább  pedig azt nézzük meg, hogyan lehet a (kezdődő) betegség tünetei alapján kategorizálni, vajon milyen dósha egyensúlyborulása okozta a megbetegedést, hiszen a kezelést ez nagyban módosíthatja.


doshas_400x200A dóshákban (az ajurvédikus hatóerőkben) meglévő egyensúly vesztések befolyásolják a felső légúti megbetegedések jellegzetességeit. Ha bármelyik hatóerő erős túlsúlyba kerül, a panaszok kiszámíthatóan ugyan, de mások és mások lesznek. Ez segít viszont a kezelésben.


Váta

A vátát bennünk leginkább a következőek teszik diszharmónikussá: a szárazság (ételben, időjárásban), a hideg, a durva, a folyton mozgó (szél, vagy) változékony (élethelyzet).

Okok

Érdemes tehát figyelni, hogy az alábbiakból ne legyen túl sok minden jelen az életünkben:

  • túlzó szárazság
  • túlzó és kapkodó, saját határainkon túlmenő mozgások, feladatok
  • hirtelen találkozás hideggel
  • stressz
  • a szövetek alultápláltsága

Tünetek

Túl sok váta a rendszerünkben a következőket eredményezheti:

  • Szárazság. Az orrban, üregekben, torokban, tüdőben, ami fájdalmas orrjáratokat eredményezhet, száraz köhögéssel járhat, irritált felső légutakhoz vezethet.
  • Görcsösség, áramlás hiánya. A szövetekben, izmokban, ami ismét görcsös légúti rohamokhoz vezethet, torokban, légcsőben, tüdőben egyaránt. Ez persze együtt jár a prána áramlásának csökkenésével is, aminek még továbbmenő hatásai lehetnek.
  • Légszomj. Túl sok váta (mozgás, és szorongási arculatai) a légutakban gyakran áll a légszomj hátterében. Segíthet a váta dósha csendesítése a légúti problémák gyógyításában.

Kezelési lehetőségek

Váta nyugtató étkezés és életvezetési alapelvek, illetve bizonyos gyógynövények. Ez önmagában egy külön téma, itt sajnos nem tudok kitérni bővebben, de alább több praktika is található (pl. száraz köhögésre), mely a vátát nyugtatják. Ezen kívül a kurzusaimon tárgyaljuk bővebben ezeket (Négy Évszak Ajurvéda Nőknek, illetve Hold Hétvége – a vastag betűs részre kattintva többet is olvashattok ezekről a tanfolyamokról).


Pitta

Pitta túlsúly a légutakban bármi olyan dologtól lehetséges, ami a pittát bennünk általánosságban is felerősíti. Ezek pl.: túl erős fény, hő, éles, csípős, olajos, sugárzó és táguló minőségek.

Okok

Érdemes tehát figyelni, hogy az alábbiakból ne legyen túl sok minden jelen az életünkben:

  • Stimulánsok, pl. alkohol, dohány, koffein, marijuana, szteroidok, etc.
  • Csípős, forró ételek és érzések
  • Túl sok agyalás, gondolkodás, elemzés, racionalizálás
  • Eltúlzott ambíciók, versenyszellem saját határainkon túlmenő célok kitűzése
  • Saját magunkra való valódi figyelem, ápolás

Tünetek

Túl sok pitta a rendszerünkben a következőket eredményezheti:

  • Gyulladások. Tipikus pitta tünet. A légjáratok megfelelő ápolása komoly gyulladásokat előzhet meg (torokgyulladás, fültőmirigy gyulladás, arc-, és homloküreg gyulladása).
  • Irritációk, viszketések, pirosodások. Ezek is tipikus pitta tünetek, a gyulladások (korai) jelei. Megtaláhatóak az orrban, szájban, torokban, tüdőben.
  • Láz. A pitta túlzó hője mindig (legalábbis részben) felelős a lázért. Azok a légúti megbetegedések, melyek lázzal járnak mindig jól fognak reagálni a pitta diétára és kezelési módokra, mert hűtenek, lágyítanak, puhítanak, és elvonják a túlzó pittát a területről.
  • Másodlagos bakteriális felülfertőződés. Ez általában már egy válaszreakció a testünkben, különösen, ha az a test pitta egyensúlyvesztéses. Ismét nyugtatás, hűsítés, lágyítás lesz segítségünkre addig, amíg a testünk visszaállítja a megfelelő mikrobiális egyensúlyt (probiotikumok szedése nem biztos, hogy elegendő).

Kezelési lehetőségek

Pitta nyugtató étkezés és életvezetési alapelvek, illetve bizonyos gyógynövények. Ez önmagában egy külön téma, itt sajnos nem tudok kitérni bővebben, de alább több praktika is található (pl. torokfájás), mely a pittát nyugtatják. Ezen kívül a kurzusaimon tárgyaljuk bővebben ezeket (Négy Évszak Ajurvéda Nőknek, illetve Hold Hétvége – a vastag betűs részre kattintva többet is olvashattok ezekről a tanfolyamokról).


Kapha

Kapha túlsúly a légutakban bármi olyan dologtól lehetséges, ami a kaphát bennünk általánosságban is felerősíti. Ezek pl.: nehéz, lassú, hideg, olajos, puhány, sűrű, lágy, statikus, elkenődő és borús minőségek.

Okok

Érdemes tehát figyelni, hogy az alábbiakból ne legyen túl sok minden jelen az életünkben:

  • Túl kevés mozgás (ülőmunka, pl)
  • Hideg, lucskos időjárás
  • Nehéz érzelmek (bánat, gyász, ez mind a tüdőbe gyűlik)
  • Túl sok és túl nehéz, sűrű, túl krémes, olajos hideg ételek

Tünetek

Túl sok kapha a rendszerünkben a következőket eredményezheti:

  • Nyákosodás, takony, sűrű orrfolyás, “schleim” gyülemlés. A nyákok nagyon fontosak a számunkra, a nyálkahártyák lubrikáltsága nélkül száraznak, viszketősnek érezzük ezeket a területeket, de de nem jó, ha túl sok van belőlük. Ilyenkor köhögünk, fújjuk az orrunkat, ezekben az esetekben a kaphát kell megbékíteni.
  • Túl gyakori, visszaeső nátha, dugulások, köhögések. Ezek kézenfogva járnak a fentiekkel. A kapha általános gyógyításával ezeket a problémákat is orvosolni tudjuk.
  • Duzzadások, ödémásodás. A kapha lassú, stagnáló, és vizes, emiatt gyakran okoz duzzadásokat és vizháztartásbeli gondokat. Kapha elvek mentén gyógyítjuk.
  • Stagnálás a gyógyulásban, elhúzódó felépülés. Toxinol felhalmozódása, bent rekedése. A kapha stagnáló minősége miatt, a felépülés is lassabb lehet, mint szeretnénk. Egy kis tűz bevitelével, és nem túlzó mozgással sokat javíthatunk ezen az állapoton, illetve a méreganyagok ürítését segítjük elő.

Kezelési lehetőségek

Kapha nyugtató étkezés és életvezetési alapelvek, illetve bizonyos gyógynövények. Ez önmagában egy külön téma, itt sajnos nem tudok kitérni bővebben, de alább több praktika is található (pl. arc és homloküreg elzáródás), mely a kaphát nyugtatják. Ezen kívül a kurzusaimon tárgyaljuk bővebben ezeket (Négy Évszak Ajurvéda Nőknek, illetve Hold Hétvége – a vastag betűs részre kattintva többet is olvashattok ezekről a tanfolyamokról).


Tovább  A légutak általános napi karbantartása: a prána csatorna és a felső légutak c. cikkhez.

Ajurvéda nőknek

reiki-9795_3_400x200_chromatic2Az ajurvéda tanításait tükröző közös munka során kifejezetten terápia-jellegű megközelítéssel dolgozunk, mely igény szerint ölthet csoportos és/vagy egyéni konzultációs formát. A csoportos foglalkozás azoknak szól, akik még a komolyabb tünetek megjelenését megelőzően, általános egészségmegőrzés céljával tájékozódnának női ciklusuknak ajurvédikus módszerekkel történő egyensúlyban tartásáról, vagy azoknak, akiknek kisebb, egyensúly borulásos problémái vannak (ciklus rendellenesség, kimaradó ciklus, kellemetlen menstruációs tünetek, stb.)

Az egyéni ajurvédikus szaktanácsadás már komolyabb tüneteknél javasolt. melynek során az ajurvéda szellemében alakítunk ki egy (nem feltétlenül “indiai”, hanem az ajurvéda szemléletét és logikáját tükröző) modern, személyre szóló programot. Legalább 3 konzultációra van ilyenkor szükség: az első alkalommal alkatelemzés és diagnosztika zajlik, második alkalommal a konkrét életmód tanácsadás, 6 hét után pedig egy kontroll, ami során eldönthetjük a továbbiakat.


Figyelem!
Pillanatnyilag egyéni konzultációkat nem tartok!
A csoportos foglalkozásokra nagy szeretettel várlak!
Megértéseteket kérem, köszönöm!


Ajurvédikus szellemiséggel dolgozó alkalmaim:

  • Hold Hétvége – ciklus program: csoportos, információs és begyakorló foglalkozás, mely női menstruációs ciklusunk finomabb értését szolgálja. Időpont: előre meghírdetett alkalmak, mindig egy hétvége, szombat-vasárnap 10.00 – 17.00. (További részletekért kattints a linkre.)
  • Négy Évszak Ajurvéda Nőknek: csoportos, egy éven keresztül négy teljes napos műhely, mely során a találkozást követő évszakra készülünk az ajurvédikus és más holisztikus szempontok alapján. (Tovébbi részletekért kattints IDE.)
  • Egyéni ajurvédikus szaktanácsadás: egyéni konzultáció, min. 3 alkalom. Időpont: Egyéni egyeztetés alapján. (Pillanatnyilag szünetel!)

Jelentkezés, időpont kérés, információ: az IDŐPONTOK oldalon

A nőknek szóló ajurvédáról bővebben:

A női test hihetetlen összetett és érzékeny rendszer. Életünk során gyakorolt, ciklikusan változó szerepeink (anya, lány, feleség, háziasszony, pénzkereső, a munkában helytálló, erős nő, stb.) egyfelől színt és változatosságot visznek hétköznapjainkba, másfelől azonban sokan tapasztaljuk a szétszórtságot, sőt azt, hogy ez a modern világban nőktől elvárt többfelé figyelés (multi-tasking), túlzottan leterheli az idegrendszerünket, okoz feszültséget, cukorbetegséget, inzulinrezisztenciát, és hormonális problémákat, mely idővel egyre több, kisebb-nagyobb testi tünetekkel fűszerezi-keseríti meg a napjainkat. A modern világ maga rizikófaktor, mely (többek közt) kifejezetten női rendellenességeket okoz.

Az ajurvéda egy olyan több évezredes egészség megőrző rendszer, mely rendkívül nagy figyelmet fordít kifejezetten a nők egyéni egészségügyi problémáira. A múltban, ahol nem álltak rendelkezésre a nyugati orvoslás időnként lenyűgöző módszerei, kénytelen volt mélyebben rápillantani a betegségek okára, hogy azokat még tüneti megjelenésük előtt, csírájában fojthassa el. Modern nyelven: a prevenciót, a megelőzést tartotta a legfontosabb gyógyítási módszernek. A prevenciót egészen “korán” kezdték ők: már a várandós nő testét is a megszületendő gyerek egészségére ható tényezőként tekintették. Az, hogy egy ember egészsége majdani életének közepén milyen lesz, azt alapjaiban meghatározza az, hogy testének elsődleges, magzati korban kialakuló időszakában milyen hatások érik. Az ajurvéda ténylegesen “templomként” tekint a női testre, és emiatt egy egész külön orvoslási szakág alakult ki kifejezetten szülészeti-nőgyógyászati céllal — évezredekkel ezelőtt (Garbha Sanskar).

Az ajurvéda tudja, hogy a női szervezet rendkívül érzékeny, és (még a férfi testnél is összetettebb) hormonális rendszeri adottságaiból kifolyólag különleges elbírálást igényel. Ezen kívül az ajurvéda felismeri a női testnek és léleknek a természethez, és a természet ciklusaihoz erős meghatározottságát: nem képes a női szervezet egyensúlyban maradni, ha nincs szinkronban a természet ciklikus hangsúlyváltásaival!

doshas2Az ajurvéda egyéni terápia, tehát figyelembe veszi azt, milyen egyedi adottságok határoznak meg minket testileg és lelkileg. Ugyanarra a problémára, vagy külső behatásra az egyik testalkatú, lelki beállítódottságú nő más tüneteket produkál, mint egy másik típusú nő. A betegségeink a legtöbbször válaszok egy adott (külső, belső) szituációra, testünk kétségbeesett, és eltorzult kísérletei az egyensúly visszaállítására. Az ajurvéda igyekszik az eredendő sajátosságokat felismerni, és a valódi egyensúlyt a legmegfelelőbb módon visszaállítani.

Az ajurvéda évezredek tapasztalataira alapozva fejlesztett ki olyan gyógyhatású keverékeket, modern nyelven kiegészítőket, melyekkel megsegíthető a női test egészséges működése, de fontos tudni, hogy az ajurvéda szellemiségével ütközik a problémát pirulával kezelő, a tüneteket pusztán lefojtó, azonnali gyógyulással kecsegtető orvoslás. Ajurvédikus szellemben gyógyulni egyrészt személyes felelősségvállalást, másrészt elköteleződést, türelmet és kitartást igényel. Tünetet kezelni gyorsan is lehet, de a test betegségeinek valódi, gyakran lelki és tudati okait is feltárva, esetlegesen hosszú évek helytelen életvezetési szokásait megváltoztatva, mentális, vagy érzelmi berögződött reakció mintákat átírva meggyógyulni nem megy egyik napról a másikra.

A leghatékonyabban az ajurvéda így működik, ideális esetben szaktanácsadásra már akkor érdemes eljönni, amikor a betegségek a korai stádiumban vannak, tehát valójában még csak egyensúly borulásokról beszélhetünk. Tény, hogy ez nem is olyan könnyű, mint hangzik, mert az az igazság, hogy nem is tudjuk, mire figyeljünk! A modern világban csak akkor tűnik fel, hogy valami “nem stimmel”, amikor már erősen kellemetlen tünetek vannak. Emiatt tartom fontosnak az informálódást és ajánlom szeretettel a Hold Hétvége – ciklus programot , és a Négy Évszak Ajurvéda Nőknek éves programot, ahol több módszer mellett az ajurvédára is támaszkodunk női testünk és ciklusunk egyensúlyban tartásának megsegítésére. Itt még nem betegségekkel dolgozunk, hanem megtanulunk figyelni testünk finomabb, korai jelzéseire.

Abban az esetben, ha a nő ciklusa már borul, ha a menstruációt megelőző PMS tünetegyüttes megakadályozza normális életvitelében, ha túl erős a vérzése, ha rendszeresen küzd fertőzésekkel, ha fogantatási gondjai vannak, ha cisztája, miómája, endometriózisa van, akkor már betegségekről kell, hogy beszéljünk és megállapíthatjuk, hogy a megbetegedési folyamat már a tünetfelhalmozódási fázisba lépett: ilyenkor feltétlenül foglalkozni kell a problémával, mielőtt az még komolyabb betegséget okoz. A komoly betegségeknél az ajurvéda hosszútávú alkalmazása segít csak, komoly életmódváltásra van szükség, és itt minimum másfél éves otthoni munkáról van szó. Ilyenkor az ajurvéda az orvosi ellátás mellett (örömmel javasolok holisztikus szemlélettel dolgozó orvosokat, nőgyógyászokat, hormonszaktanácsadókat, dietetikusokat és más specialistákat) mint kiegészítő, életvezetési gyógymód alkalmazható.

Ajánlom, időben fordulj szakértőkhoz, ne várd meg a betegségek kialakulását! Amennyiben bármi módon segíthetek, keress a gszreka@t-online.hu e-mail címen.

Gáborjáni Réka — dúla, női jóga oktató, ajurvédikus szaktanácsadó, ciklus coach. (Bővebben rólam itt olvashatsz.)

Asszonyok, lányok merjetek menstruálni

Szülés, nőiesség, menstruáció, erő, önismeret, élet egy dúla szemével, avagy te is sorsod áldozataként viselkedsz, vagy tisztában vagy saját erőddel?

(Kánya Andrea a “GirlPower” blogján megjelent cikke. Eredeti megjelenés 2015. március 5.)


Jó, lehet hogy egy kicsit erős címet adtam a cikknek, de ha végigolvassátok, remélem megértitek, miért, és legfőképpen mire szerettem volna mindenképpen felhívni a figyelmeteket.

Egy nagyon érdekes előadáson vettem részt a minap Újlipótvárosban. A Stúdió 11-ben megrendezett Angyalkoktél elnevezésű sorozat kedd esti előadója Gáborjáni Réka dúla és jógaoktató volt. Nevével már korábban sokszor találkoztam, így nem volt kérdés, hogy meg akarom hallgatni az előadást, amely a “Hogyan legyünk egészséges kapcsolatban testünkkel?” címet viselte. Persze – ahogyan általában lenni szokott – voltak fenntartásaim, hiszen (Rékát nem ismerve) nem tudhattam, hogy nem-e valamiféle túlmisztifikált, spirituális katyvasz fogad majd, de nem volt mit vesztenem.

012_sq2_400x400Igen szép számmal összegyűltünk Réka előadására, aki nagyon szimpatikus volt már az első pillanatban. Elmesélte, hogy akkor lett dúla, mikor azt még egy „föld alatti mozgalom” keretein belül tanulhatta,  ráadásul Geréb Ági tanításával indult neki a dúlai pályának. Emellett Rékáról tudni kell, kismamajóga oktatóvá vált, ahogy fogalmazott: azután, hogy rájött az első szülése után, mindent – mármint a szülést – a jógából és annak minden eszközével csinált. Ami még nagyon jó volt Réka előadásában, hogy szinte rögtön az elején leszögezte: spirituális a téma, azonban távol áll tőle mindenféle szirupos misztikum, ez inkább – ahogyan ő mondta – egy leföldeltebb, öngyógyítási folyamatról szól. És én ennek rendkívül örültem.

Réka azzal kezdte, hogy korunk kismamaközössége mennyire megváltozott, egyszerűen mások a várandós nők, mint 10 évvel ezelőtt – főleg a nyitottság mélyebb, „lelkibb” megélésében. A szülés egy rendkívül intenzív testi folyamat, amely teljesen átstrukturál – és mivel ez egy nagyon igazi és nagyon őszinte folyamat, ezért is félünk tőle nagyon – hangzott el az előadáson.

„A testnél nincsen őszintébb tükrünk”

– mondta Gáborjáni Réka.

Szülés, ciklusok, hormonok

A szüléssel kapcsolatban sok nő arról számol be, hogy valamiféle erő szállja meg közben. A női erőnek gyógyító hatása van, a nők pedig fantasztikus átalakuláson mennek keresztül, amint megtapasztalják önnön erejüket. Ám tudni kell: az erejüknél levő nőknek is ugyanúgy vannak problémáik, ugyanakkor mégsem áldozataik sorsuknak – és ez itt a kulcs Réka szerint.

„Sokan ugyanis az áldozatiság rabságában élnek egész életükben.”

Gáborjáni Réka szerint ezt az erőt nem csak akkor tudjuk megélni, ha már szültünk, csak épp akkor válik automatizmussá. „Folyamatosan szülünk. Saját magunkat” – fogalmazott az előadáson a dúla.

„Ebben a kultúrában hatalmas terhekkel indulunk neki a világnak. Gondoljunk csak akár a kor vívmányaira, amellyel a bioritmusunk teljesen felborult. E vívmányok által már nem kell alkalmazkodnunk a környezetünkhöz (például a sötétséghez), azonban ennek már a mi generációnk issza meg a levét” – mondta Réka.

Az előadáson arról az aggasztó tényről is beszélgettünk, hogy az agyunk hogyan viselkedik karmesterként, és hogy az agyalapi-vagy tobozmirigyünknek milyen szerep jut akkor, mikor a petefészkünknek parancsot ad a hormontermeléshez az alapján, hogy világos van-e, vagy sem – és itt jön ismét képbe a nagy zavar, amit a váltott műszakú munkánkkal, a különböző fényforrásokkal, felborult életünkkel működtetünk, így nem csoda, ha sok nő hormonháztartása, ciklusa is felborul. De ugyanilyen rossz forrás a telefon is, amit éjjel-nappal nyomkodunk, sőt még éjjelre sem kapcsolunk ki, pedig érdemes lenne, mivel a melatonin-termelést is kikapcsolja (azért is nevezik a sötétség hormonjának, mivel sötétben termelődik): a melatonin felelős az alvási ciklusért, és bizonyítottan antioxidáns, valamint rákellenes hatása van.

Titkold el? Tényleg?

Van bennünk egy ősasszony Gáborjáni Réka szerint, vagyis: mindannyiunkban lakozik egy régi nő, akit génjeink hordoznak magukban.

A Vörös sátor című klasszikusból is tudjuk, hogy bizonyos körökben, kultúrákban, szokásokban a nők együtt menstruáltak – a matriarchális társadalmakban ez természetes is volt (és ma, egy munkahelyen dolgozó nők előbb-utóbb együtt menstruálnak). A menstruáció egy természetes folyamat, amelyet a mai kor társadalma valamiféle gusztustalan, takargatnivaló jelenségnek állít be. Gondoljunk csak a tamponreklámokra, ahol a – kék színű – folyadékot minél inkább titkolni, rejtegetni kell, és már a kislányokba is azt sulykolják, hogy ez a bizonyos havi “baj”(!) egy rettenetes átokcsapás, egy szörnyű, havonta jelentkező kór, amit minden nőnek szégyellni kell. Réka előadásán például ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra a paraszti hagyományra, mely során a parasztasszonyok vérrel öntözték meg a gyógynövényeket, de azt is megemlítette, hogy korábban szó sem volt sem tamponról, sem betétről, helyette inkább a szalmában hittek, amelyet aztán visszaforgattak a földbe. Igen, ez volt az igazán környezettudatos élet, nem pedig a mai. Ma már rohanunk, százfelé vagyunk, és közben még ezt az alapvető tisztulási folyamatot is elnyomjuk.

Megtisztulás

És hogy mennyi mindenre jó még a menstruáció?  Bizonyított tény, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak, mivel menstruáció során megtisztulnak. Ehhez semmiféle spiritualitás nem szükséges. A menstruáció során ráadásul egyfajta érzelmi toxin, vagyis méreg is távozik a szervezetünkből – mondta Gáborjáni Réka. Egészen egyszerűen az történik, hogy kitermeljük a sok szart, ami az életünkben ránk rakódik. Épp ezért vannak hangulatingadozásaink is, hiszen egyfajta érzelmi, gondolati, energetikai megtisztulásról is szó van, melyet  női harcos archetípusunk pedig felvállal – később pedig a világban is tudja hasznosítani ezt az erőt.

Réka előadása végén a különböző gyógynövényekhez való visszatérésre hívta fel a figyelmet, hiszen ez egyfajta földközeli életet rejt magában, és a ritmus fenntartása pedig egészségmegőrző hatású.

A dúla előadása tényleg rendkívül lenyűgöző volt. Nemcsak azért, mert többedmagammal egyetemben kissé talán jobban odafigyelek azóta önmagamra, befelé, kis papírkákkal járkálok, meghallom a belső hangot, miegymás. De fontos hangsúlyoznom, hogy Réka szavaiban minden mondat kincset ért. Például az is, amely a fogantatással kapcsolatban került szóba a beszélgetésünk során, és amelyben azt tanácsolta: tegyük fel magunknak a kérdést, mi történik, ha mondjuk megcsal a férjünk. Réka tanácsa:

“foganj meg a szituációval, és ez az erő fog irányítani. Fogadd be a helyzetet, add át magad neki, és megszülöd saját magadat új minőségben.”

Fantasztikus, elgondolkodtató szavak, melyek egyre közelebb hoznak a bennem élő ősanyához is, és amelyek után elindulhattam egy olyan úton, amelyen vállalom, tisztelem, sőt büszke vagyok arra, hogy nő vagyok.

És utoljára egy jó tanács, Rékától: fogj egy naplót, és kezdj magadra odafigyelni. Jegyzetelj, mikor, milyen napszakban jön meg, hogyan érzed magad, hogyan éled meg, milyen a fájdalom és mit üzen neked. Az önismeret első és legfontosabb lépcsőfokára léptél.

***

Girl Power!

Titi-tó

szabolorincNagyapám születésnapja van, ma lenne 112 éves… ezen a képen olyan a keze, mint apámé, az enyém és a fiamé… megható és különös.

Kevesebben tudják, de nagymamám Mikes Klára (nekem Klára mama) születésnapja is ma van. Ő ma lenne 117 éves.

Még velem élnek. Egyikőjüket ismertem. Mindkettőjük bennem él.

Szabó Lőrinctől ez fogott meg ma:


 

Szabó Lőrinc: Titi tó

Ha tudsz:
mulass, ahogy a többiek;
ha tudsz:
szánkázz a habzó víz felett;
ha tudsz
robogj hegyjáró motoron
vagy sülj a szőke homokon,
érdekeljen a jó gyomor
és nótázz, mint az esti bor:
ha tudsz;
másképp bolond vagy, vagy beteg,
s ha gyalázod az életet:
hazudsz!

Hazudsz,
amikor a magányba bújsz;
hazudsz,
ha irodalmadba vonúlsz;
hazudsz,
mikor az orrod lógatod,
vagy nagyon is fenn hordozod,
mondván, hogy léha, buta nyáj,
amit köréd gyűjtött a nyár.
Hazudsz!
Nem könnyű a szórakozás,
próbálj meg élni, nyavalyás,
ha tudsz!

Ha tudsz:
táncolj, nevess, komédiázz;
ha tudsz:
boldog lehetsz, mint bárki más.
Ha tudsz!
Előtted ring a Titi tó,
még a neve is viditó,
úgy fütyül, mint a cinkedal.
Légy még egy kicsit fiatal,
ha tudsz:
fütyüld te is, hogy Titi tó,
hiszen ha élni itt se jó,
hazudsz!

Hazudsz, –
nem a világban van a baj!
Hazudsz, –
teneked túlkedves a jaj!
Hazudsz, –
te vagy buta és gyáva, és
fájdalmas gőgöd, az egész,
csak sóvárgás: az tölt tele,
megvetett vágyak szemete.
Hazudsz!
Ha fájsz, mondd, hogy: hazudsz, hazudsz!
Így talán még az égbe jutsz.
Ha tudsz!

Az “igazi” nő

Változó világunkban a nő… Rég írtam a sorozatomba, de az elmúlt napokban volt időm elmélyülni (mélyre süllyedni) a magyar bulvár világ szexista (“gender” – nemi szerepeket boncolgató) vulgarizáló stílusának rejtelmeiben. Kifejezetten érdekelni kezdett, hogy azok a témák, amikkel én nap mint nap dolgozom – gyakran “szakrális” és egyéb elnevezésekkel illetve azokat – hogyan is jelennek meg a hétköznapok forgatagában. Hiszen mindig is azt vallottam, hogy amikről én beszélek (méh mágiája előadások, szakrális női szerepek, kollektív feminin, női öngyógyítás kör), amit képviselni igyekszem az életemben és tanításaimban, az nem a világtól el, hanem épp hogy annak sűrűjébe bele visz. A nőiséggel való közös munkánk nem kimenekíteni, hanem megerősíteni kíván. A lényeg Önmagunkat nem megtagadni, hanem saját magunkat totalitásunkban elfogadni lenne (jó).

az_igazi_no_4S íme, nézzétek mibe futottam bele (kép oldalt), ez volt az, ami kiütötte a biztosítékot nálam, “utolsó csepp szindróma” — abban az értelemben, hogy muszáj írnom róla és megosztanom, mert bár vulgáris, de talán pont ebben a minőségében találja fején a szöget. Nem rosszabb ez, mint bármi más, amit olvastam, viszont erőteljesen szembesítőnek találtam, nekünk nőknek. Nohát, nohát: megszólal a “szakrális maszkulin” (hogy ismét egy divatos “spiri” kifejezéssel éljek…)?? Elgondolkodtató, nem gondoljátok? És nincs-e igaza? Legyen bármilyen apróság is egy hajfestés, műköröm, és a többi képen említett “kamuság”, hogyha az valahol arról az ön NEM elfogadásról (önelfogadási hiányról) szól, amivel mindannyian szembesülünk rendszeresen, kívül és belül magunkban, akkor egy “igazi” férfi ezen csak sajnálkozva röhögni tud.

Leszögezem, nem attól “kamu” vagy nem “kamu” egy nő, festi-e a haját! A képből áradó valódi provokáció (számomra) mélyebbre megy, és arról szól, vajon mennyire sikerül azzá lennünk, aki valójában és igaziból vagyunk. Egy festett haj lehet az önelfogadás hiányának a jele, de természetesen, épp ellenkezőleg: lehet önkifejezési eszköz is (pl. egy punk-os, vagy rasztás frizura). Ebben az esetben nem a festés a lényeg, hanem a  mögöttes, önmagának elfogadásán dolgozó ember (nő) lelki folyamatának egy stációja, és annak a külvilág felé való kimutatásának egy módja. De lehet sajnos az önértékelési zavarnak egy jele. Annak, hogy aki vagyok, nem elég jó, vagy egyszerűen csak “nem elég”. Tehát, kiegészítem festékkel, új mellel.

Az a “baj”, hogy ez az egész történet sokkal mélyebbre megy mint hajak, körmök, cicik. A történet arról szól, hogy itt a mai világban olyan elképesztő hasadásba kerültünk önmagunkkal, úgy tele vagyunk kettősségekkel, kifelé irányuló megfelelési vágyakkal, arcra sminkelt vagy belül viselt maszkokkal, hogy az már lassan kimerítő. A fáradtság pedig még nagyobb önmegtagadás irányába visz minket, emiatt pedig szó szerint csöpög belőlünk a fásult, letaglózott keserűség. Meglehetősen sok nővel találkozom, és rendszeresen azt a folyamatot kísérem végig, melynek során mindig kibukik, hogy az, aki elkezd önmagával szembenézni (lemossa a kamu festékeit), szinte azonnal belefut azokba a történeteibe, viszonyulásaiba, melyek megvilágítják számára önmaga mártír-szintű feláldozásának kisebb-nagyobb humorral elviselhető fokozatait.

Olvassátok el például azt a másik cikket, ami felkeltette az érdeklődésem: pár hete Bihari Viktória úgyszintén bulvár (Facebook) felületen megjelent, szórakoztató, mégsem felszínes, hihetetlen magas megosztási rátát elért kis bejegyzésének tömör lényege az, hogy a kánikula közepette bevásárlószatyrokat cipelő nőnek hogyan van tele a töke. Akinek ugye nincs is töke. És mégis tele van, mert mint “a nadrágot” az életének sok területén, akarva akaratlan, ámde töretlenül, hordania kell számára már nem vállalható felelősségeket.

De nem az az igazi gond, hogy hagyományosan férfias szerepeket is viszünk mi nők! Hanem az, hogy valójában még mindig nem sikerült a paradigmaváltás. Nem baj, ha bevállalunk többletet, baj viszont, ha még mindig, mint bevásárlószatyrot, magunkban hordjuk a most már internalizált, önmagunk irányába ható elnyomás mintáit.

Az áldozati projektet. Na ez az, ami igazán súlyos.

Önmagában nem baj az, hogy batyukat cipelünk, férfiakat is megszégyenítő módon terheket viselünk, vagy hogy kereket tudunk cserélni az út szélén. Vagy hogy felelős pozíciókat töltünk be és a jég hátán is megélünk. Őszintén szólva, ki akarna visszamenni abba a nőiességnek (másképpen) félreértelmezett világába, ahol egy nő passzív volt, nem tanulhatott, nem szavazhatott, muszáj volt akaratán kívül is gyereket szülni, ha éppenséggel pechére egy kósza barom arra járt, majd ennek a számára nem is mindig örömteli eseménynek a skarlát stigmáját akár egy életen át is hordania kényszerült. Ki akarna még megaláztatást? (Bár itt van még mindig ez a külső erőszak is, itt van a szemünk előtt sajnos: akár Európában is, de a világ más tájain rendszeresen szembesülni kell nők millióinak fizikai abúzussal, családon belüli, vagy társadalmi elnyomással, erőszakkal.)

Erőszak. Elnyomás. Megaláztatás. Abúzus. Áldozat.

Önfeláldozás.

Tehát ahol épp nem kívülről jön a nyomás, ott ezt a gyógyítani való női mintát már internalizálva (belülre ölelve, női szimbolikával élve: “vele terhesen”), mi magunk hozzuk létre önmagunk pillanatról pillanatra való önmegtagadását. MÉG MINDIG.

Nem kell külső elnyomó, vagyunk mi önmagunk tökélyre vitt, zsarnok öncsonkítói.

Számtalanszor hallgatom végig a konzultációk során azt, ahogy a (női) sajátosságunkkal való szembesülési folyamataink során eljutunk annak fájdalmas felismeréséhez, hogy énünknek lényeges részeit feláldoztuk, ráadásul gyakran anélkül, hogy ezzel egyáltalán tisztában lettünk volna, anélkül, hogy beleszólásunk lehetett volna, mert pl. anyai mintaként kaptuk. Vannak nehezített pályák (túl korán, ténylegesen kislány korban ért traumák hatására), és vannak felszínesebb sztorik (pl. amikor a reklámok, a marketing gyarmatosítás által értékeknek maszkírozott, hamis “javak” eléréséért tesszük mindezt). Sok nő úgy él, hogy fel sem ismeri ezt az önfeláldozási mintát önmaga működésében. Ezáltal önmagáért felelősséget nem tud vállalni, és kómás állapotából való, időnkénti felébredési pillanataiban odáig jut el maximum, hogy a körülötte élő szereplőket, gyakran a férfiakat hibáztatja ezért.

Pedig mindig mi, csakis mi adjuk át az erőnket.

az_igazi_no_3De miért? Mi az, a belső motívum, ami még mindig ilyen elementáris erővel köti meg szárnyainkat? Miért szorít még mindig ennyire ez a már nem is túl kényelmes áldozati “papucs”? Miért nem lehet végre lerúgni, ha már úgyis annyira “büdös”?

“Lehangoló” (és felvállalva, hogy itt egy ilyen rövid cikk keretein belülre tuszkolható, leegyszerűsítő) lesz a válaszom. Sok minden van a háttérben, és őszintén szólva boldog lennék egyszer egy nagyobb fórum előtt, értő és mélyen érző emberek (nők és férfiak) társaságában erről bővebben kerekasztal értekezni. De van egy lényeges elem, amit azért emelek ki a többi közül, mert említését a leginkább provokatívnak, seggbe rúgósnak, ösztönzőnek érzem.

Az, ami visszatart minket az nem egy félelmetes ellenerő. Nem ellenség, mumus, leküzdhetetlen bálvány. Rosszabb: lustaság. Egyfajta KOMFORT-FÜGGŐSÉG: mert mezítláb járni kemény, szúrós. Munkás. Figyelemre kényszerítő. Konfrontatív. Minden egyes lépésnél őszinte, valódi. Érezhető. Fájdalmas.

Meztelennek lenni sérülékeny dolog. Megláttató. És ha más lát minket, még a végén az ő tükrükben (amit konkrét élethelyzetek formájában tartanak felénk) mi magunk is meglátjuk magunkat (“Na, ne!”). És akkor elkezdődik az igazi nagybetűs Munka. Szembesülések sorozata. Ki vagyok én típusú kérdések szinte folyamatos áradata – és az erre adott válaszoknak való folyamatos megfelelés, döntések, felszólalások, lemondások, felvállalások formájában. A hitelesedés folyamata.

Szerintem kevésbé fárasztó, mint naponta sminkelni, körmöt ragasztani, fodrászhoz járni, de nem állítom, hogy könnyebb. Az biztos, hogy kevésbé öncsonkító, mint áldozatiságban punnyadni, észrevétlenül vagy látványosan mártírkodni, és az is, hogy sok változást fog katalizálni az életünkben, minden szinten, szinte minden módosulni fog.

A jó hír, hogy mint minden ez is tud bennünk hatóerővé válni, abban az értelemben, hogy önjáró minőségre lel, magyarán be kell gyakorolni, mint a biciklizést, amit akkor aztán már élvezni is képes az ember (lánya). Örömmel tölt el minket, hogy mindennek a belső munkának a hatására, a szabadság biciklijén ülve láthatjuk, ahogy a világ folyamatos változásaival tarkítva elsuhan mellettünk, de mi ezt már mégsem lemaradásként, kirekesztettségként éljük meg, hanem élvezzük azt, hogy mi ennek az állandó változásnak egyaránt vagyunk hatni képes, alkotói-aktív részesei, mint nem-passzív (!), hanem érző befogadói is.

Elmondhatunk sok mindent arról, milyen is az “igazi” nő. Szeretek is kifejezetten női sajátosságokkal foglalkozni,  mert hiszem, hogy női mivoltunk mélyebb megismerése kikerülhetetlen. Az egyenjogúság sosem volt, vagy lesz egyformaság. Elkülönböződésünk fontos önmegismerési stáció.

De azt tudnunk kell, hogy az igazi nő ugyanattól igazi, mint az igazi férfi: és ez pedig nem más mint Önmagának és a Világnak az elfogadására, befogadására való képessége, és az ezzel arányosan megjelenő kapcsolódási ereje.

Barátodként az Utadon,

Réka

Fuss, ahogy tudsz! (Tavasz van?)

whatsstoppingyouMa kora reggel, telihold másnapján, a Kissvábhegy tetejére érek (“bár a kutya nem / a kutya sem / jött velem”), s azon kapom magam, hogy őrültként kalimpálok a kezeimmel, s a lábaim sem érik nagyon már a földet (“tánc”?), épp csak hogy megérezve a hátam közepébe fúródó, némi rosszallással átitatott kíváncsiság tekinteteit…

Az egyik női jóga órámra készülök így éppen (“de jó nekem!”), becsatlakozva a női megérzésekkel dús “áramba”. Hogy is szokták mondani? Mi is van a “mezőben”? Miről is van szó ma (és ebben az évszakaszban)?

Változások szelét hallom… A csatornán süvítünk épp át… Szoros, nem szoros: ez van! Nem kérdés, nincs választás. Ezen most ha akarjuk, ha nem, át fogunk születni. Azért jó, ha azt is tudjuk, hogy valami (“tán egy nyílt partszakasz?”) vár ott túlontúl.

Viszont … Drágáim … saját belső életigenlésünk hangját meghallani, saját magunk egyéni ízű joie de vivre-jébe belekóstolni k.i.h.a.g.y.h.a.t.a.t.l.a.n. most! Több mint, jó dolog (mint ahogy nem is olyan könnyű, mint azt elsőre sejtenénk.)

Felelősség! Kötelesség! … 

Tehát megkérdem (főképp magamtól):

MI AZ, AMI ÉPPEN MOST GÁTOL? 

Mi állítja meg azt, hogy éppen itt és most jelen légy — s nem is csak akárhogy, nem úgy mint az előbb, és nem úgy, mint majd holnap, hanem a pillanatban teljes Ön-Magadként? Az élet csatornájaként, áramlóan-állandóan változó, megfogalmazhatatlan, bekategorizálhatatlan, megragadhatatlanul lágy jelen-lét-erőfolyamként.

Nem félelmekkel csonkított magadként. Nem elvárásokkal kicicomázott magadként. Hanem cenzúrázatlanul hatalmas Ön-Magadként. Az életigenlés erejétől szerényen, a nyafogások és kifogások szorításából felszabadulva, valójában semmiként, s mégis mindenként.

Olyan kérdés ez, ami számomra mindig érvényes, de most az évkör szezonális energiája támogatja, sőt, szinte megköveteli tőlünk hogy erre ránézzünk,  úgyhogy Drágáim:

Indul a tavasz… mint egy kipattanni készülődő rügy, ébredjetek, forrongjatok, lázadjatok!  De nem valami (más) ellenében, hanem saját gátjaitok felszámolásával KREATÍVAN! Használjátok ezeket az erőket Ön-Magatokért! Nem értelmetlenül, nem oktalanul, hanem legbelsőbb, legfojtogatóbb görcseitekből, legszorosabb korlátaitokból kirobbanva, újra szülve magatokat — itt és most (és mindig)!

Farkasokkal, vagy nélkülük, fuss! Fuss, Drága fuss, ahogy tudsz!

Fuss, míg végre kiszabadítod Ön-Magad — magadból!

Hozzá zene (pasival 😉 )

________________________________

Áldott legyen tökéletlenségünk

tokeletlensegHahó! Látod-e, milyen gyönyörű vagy? És milyen gyönyörű az a sok tökéletlenség, amit legszívesebben kiradíroznál az életedből?

Áldott legyen vágyódásunk! És a félresikeredett áfonyás palacsinta (Fink Blueberry Pancakes). A konyha kövére való teljes kivérzéseink…

Áldott légyen az akarás ereje, a kétségbeeséseink rikoltása, megadódásaink hattyúhalála…

Áldott légyen indignált méltatlankodásunk (“nekem van igazam!!”) Áldott legyen, mikor rájövünk, milyen a tévedésünkből fakadó meztelenség.

Áldott legyen minden pillanatunk, amikor feladjuk! Amikor a remény utolsó szálai is foszlanak. Áldott legyen a sztori végén váró semmi, a fene nagy üres vákuum… Áldott legyen minden ökölszorításunk, kétségbeesett kapaszkodásaink, és az, ahogy a végén, amikor itt az ideje, úgyis az egész kicsúszik a kezünkből!

Áldott legyen a mikor elfogy türelmünk cérnája. Amikor (“végre!”) megjelenik az elvárás hiánya. Áldott legyen, ahogy feladjuk (“úgyis az van, ami van.”)

Áldott legyen végzetünkbe való szabadesésünk.

Lassú forrongásunk. Felemésztő tüzeink!

Áldott legyen a törés és változás. A sérülés, a vedlés, a sírás, a vérzés.

Legyen áldott a ronda. Legyen áldott a harag. Legyen áldott mindaz, ami megy, s ami marad.

Áldás Rád úgy, ahogy Vagy!

Végül is, valójában, ha jól megnézzük: minden szó egy újabb Ámen.

(“Csak kezdj már élni…”)

___________________________________

A bennünk élő férfierő gyógyítása

Több, mint 10 éve dolgozom nőkkel és azzal, amit kollektív női tudatnak is nevezhetünk (spirituális körökben, kissé giccsesen, szakrális femininnek is szokták ezt hívni). Annyi nő kerül el hozzám, hogy lehetőségem van arra, hogy azt is megfigyelhessem, akár hétről-hétre, hogy ebben a kollektív tudatban milyen aktuális minták, kérdések, problémák merülnek fel. Az egyéni konzultációkban mindig egyszerre látom a személyest, és a közös történetet is.

zuki_ferfieroDe természetesen a nőkről szólva mindig férfiakról is beszélünk. Akár külső férfiakról, akár a bennünk élő férfias minőségeinkről. És egy jó ideje az a benyomásom kezd kialakulni, hogy bár még mindig van bőségesen dolgozni való a női minőségeinken, egyre többször találom azt, hogy a fő konfrontálódások a sérült férfi minőségekkel van. Mintha a (mind a nőkben, mind a férfiakban élő) női minőségek felébredtek volna több évezredes Csipkerózsika álmukból, de pont emiatt mély szembesülések fűszerezik az életünket – a férfivel (kint s bent).

Az alábbi videó is a belső férfiről szól. Pont annyira spiri-öko-globálisan, ahogy én is szeretek ezekről gondolkodni. 😉  Arról beszél itt kedves barátom Chris Bourne – Open (www.openhandweb.org), hogy hogyan tudjuk egyéni szinten is magunkban gyógyítani ezt az egyensúlyát vesztett pro-aktiv energiát, amit ő ebben a videóban szimbolikusan Isteni Harcosnak, Sérült Sárkányerőnek nevez. Arról beszél, hogy a külső világban való tetteink, vonzásaink és választásaink, őrjöngő fogyasztói, ragadozó, “most ide mindent, de rögtön” mentalitásunk mellett mennyire fontos a belső, tudatos jelenlét erősítése. Sajnos pont az egyensúlyát vesztett, túl aktív yang minőségek és extrovertált világunk eredménye az, hogy erről elfeledkezünk.

Nem kérdés a számomra, hogy elképesztő és nem is könnyű változások várhatóak világunkban az elkövetkező évtizedekben. Muszáj lesz szembenéznünk egyéni szinten is olyan kérdésekkel, melyeket eddig halogattunk csak. Személyes tapasztalatom mind magamban, mind a Veletek való munkámban az, hogy az elsődleges szembesülések letaglózóak. Ijesztőek. Hát ki is tudná könnyedén elfogadni a saját árnyékait, félelmeit, csomóit, blokkjait? Vagy ne adj’ isten a teljes kipusztulás gondolatát, akár elméleti szinten is? De hiszem, hogy egytől egyig megtehetjük azt a belső 180 fokos fordulatot, ami által eljuthatunk egy olyan belső állapothoz, mely segít abban, hogy külső fuldokló kapálódzások helyett méltóságteljes jelenléttel dolgozhassunk Életünkön.

Nagy szeretettel ajánlom az alábbi videót, nagyon sokat dolgoztam a feliratozásán, nem véletlenül. Kérlek szánjátok rá az időt.

(A kép közepén lévő kis nyílra kattints először. Amikor elkezd a videó lejátszani, megjelenik a jobb alsó sorban néhány kis ikon, a kerék kinézetűtől balra van egy téglalapszerű szimbólum (“cc” vagy “Captions”), ha arra kattintasz, akkor jelenik meg a magyar felirat. Ha angolul értesz, elég a kép közepén lévő nyílra kattintani, és rögvest nézheted is.)

Hálaadás reggelén

halaSzeretem a lassú reggelek elégiáját.

Szeretek  a meleg takaró alá bújva azzal a “bizonyos” néhány kedvenc lélekkel pusmogni titkon. szeretem a cicásan keresztbe nyújtózkodást, épp hogy csak elérve az ágyam túlsó oldalán tegnapról ott maradt kávésbögre üresét. szeretek kitámolyogni a hideg konyhába és elkészíteni a gyerekeim uzsonnáját.

Szeretem a pillanataimat, amikor leülök (pénz-paripa helyett) a papír elé és azt, ahogy rituálé-szerűen jó reggelt csókolok bele rétegeim mélységeibe. szeretem belemártani a tollat fogó ujjaimat lelkem szivárvány árnyalataiba, ezekből valamennyit az arcomra pancsolni s így készülődni a reggeli tükörbe nézésre és arra, hogy “ma hiszek”.

Szeretem reggeli táncaimat. azt, ahogy belesimulok belső uram szerelmének megragadhatatlan karjaiba. szeretem, ahogy közben belélegzem minden élő és halott Kedvesem esszenciáját.

Érzek mindent. szeretek mindent. kérdezek és megkérdőjelezek mindent. már nem igazán a “mit” és a “kit”, hanem a “hogyant” és a miért mögött húzódó “miértet”. kinyúlok a létezés szimfóniájának magas rezgésű dallamai felé. szeretem a dolgok “túliságát”.

Úgy érzem magam, mint a Földön legelsőként lépdelő Nő. érzem a talpam alatt az eredendő harmatot és hogy milyen is az … ártatlan. újszülött.

lassíts, én drága szívem!

játszottak veled, kerékbe törtek

összeszorítottak és tágra robbantottak,

megcsaltak, felszakítottak,

bánatba fojtottak és porrá égettek,

de úgy tűnik valahogy

mégiscsak

dobogsz.

_________________________________

Szirupot nem kérek!

 

comeasyouareSZIRUPOT NEM KÉREK (a szeretet útján járva). Itt és most kiállok a S.Z.E.R.E.T.E.T.É.R.T. Elegem van a cukormázas, éretlen, “ááááá, hagyjuk csak, hogy dőljön be ez az egész” töketlenkedést, miközben egy hatalmas vulkán forrong ott valahol belül, mely persze hogy a Starbucksnál sorban állva tör ki (kéretlenül szirupot kaptam a lattémba).

A SZERETET azt jelenti, képes vagy bocsánatot kérni, vagy bevallani, vagy felvállalni, hogy éppenséggel “halvány lila gőzöd sincs!” – mindenkinek, de főleg azok felé, akiket szeretsz.

A SZERETET azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz a “gombjaidért” (tudod, amiket “mások” olyan remekül tudnak nyomogatni, és te meg mint egy bábu eltáncolod az unalomig ismert koreográfiát…). Felvállalod, azt a sok terhet, amit cipelsz, a melodrámádat.

A SZERETET azt jelenti magadat is szereted annyira, hogy ezt megteszed, még akkor is, ha ez rémisztő és rettenetes.

A SZERETET az jelenti, szembenézel a félelmeiddel… hogy azt a hatalmasabbik énedet veszed elő és felhúzod a nagylányos rucidat, és akkor is kinyúlsz ölelő karokkal és simító ujjakkal, ha neked kell ezt hamarabb megtenni (“nem kell mindig a másikra várni”). Vagy éppenséggel te leszel az, aki az első lépést megteszi a kitangózás irányába.

Drágáim, új minőségű szerelmi történetek ideje van itt! Nem nehéz írni őket, de tényleg! És mindannyian megélhetjük, ha beállunk a szeretet kaukázusi körébe és behívjuk mindazokat, akiket szeretünk.

Itt a merész, a bátor, a meztelen, és az önfelvállaló szeretet ideje. Lépj be ebbe a hullámba, lovagold meg, és hívjál még másokat is ki a strandra!

Nagyon jó a víz ma…

(zene… )   (… szöveg is jó)

_______________________________

IKnowNothing

reka_marko-bTegnap egy éve, hogy Ráth Zsuzsi megmentette az életemet: Újraélesztett egy megvilágosodott üresség állapotából, melybe saját akaratomból (és még néhány szeretett Barát segítségével) pottyantam bele. Úgyhogy ez a második (többedik?)  születésnapom. Azóta is folyamatos újjászületésben vagyok: őszintén szólva, azok, akik korábbról ismertek, már nem tudhatják ki vagyok.

Magam számára is kisbaba vagyok még. Egy újszülött frissességével nézek körbe, meghatározottságoktól mentesen. Egy újszülött még “nem tud semmit”,  de valójában ez egy lehengerlő lecke volt, a kisbabától egy negyedik évtizedét taposó nőnek, egy büszkén három-gyerekes anyának…

Lecke az abszolút bizonyosság tökéletes hiányáról, a Semmi bölcsességének való átadódásról…

Az “egyértelmű” igazságok elfeledésének folyamata, a(z egyébként is csak illuzórikus) biztonságérzet szorításának levetkőzése, kígyóbőr vedlések sorozata, hitrendszerek, mesék és narratívák kibogozásának éve. A legújabb köröm, mely során dogmatikusnak még csak a látszatát is adó gondolati struktúrák újfent lerobbantak rólam.

Mindig egyfajta (nem is könnyed) átadódási folyamat előzi meg a nem-tudás állapotát, mely egy másféle, némiképp a kegyelemhez hasonlítható létmódba vezet át a végére.

És tényleg: micsoda áldás is az, hogy

nem

tudok

semmit

semmitsemmitsemmitsemmitsemmitsemmitsemmit

 

Érzed, hogy milyen szabadsággal tölt ez el? A kivetítések hiánya? A “mi lenne akkor, ha…” feltételezések és aggódások elengedése? A semmit nem tudás megnyitja a pillanatot. Teret ad az elengedésnek. Kaput tár a folyamatos átalakuláshoz. Újrastrukturálódásnak. Megújhodásnak. Életteli életnek.

A NEM-tudás nyitottra robbantja a szívem. Előhívja a bennem élő harcost és vad ölelkezésbe taszít mindazzal, amit SOHASEM lehet megismerni.

És megnyitja a teret annak a szabad léleknek, aki belül él. Annak, aki nem zavartatja magát azzal, hogy a dolgokat “tudja”, mert olyan rohadtul sok a dolga azzal, hogy ÉLJEN és SZERESSEN.

(… micsoda forradalmi lény …)

Nem tudok semmit.

És Te sem.

De Kedves, ez nem baj! Menj csak bátran tovább, és meglásd, hamarosan megtelsz saját magad dallamának hangjaival! Figyeld meg, ahogy ismeretlen-(én)-ségeid tömege ki majd beörvénylik saját létezésed szélei felől egészen annak közepébe. Kövesd a nem-értések szelét  … Ha elég mélyen lélegzel, meglásd, hogy nem-tudásod általi szabadságod átfordul egyfajta teljesen egyedi mindenség térbe.

Kövesd bölcs tudatlanságodat, mert ott van a kincs. Mindannak a gyökerénél, amit nem értünk, nem érthetünk és sohasem fogunk megérteni, ott van a lényege Mindannak Ami (éppen) VAN.

Itt. És. Most.

Mint mindig:

L O V E 2 Y O U ( A L L )

(és akkor most van az a pont, amikor össze is ölelkezhetünk, szabadon és lelkesen, befogadva bárkit, aki ebben az ölelésben részt szeretne venni!)

Ja, és az elmaradhatatlan zene 😉

 

________***********________

Tágra robbant szívűek klubja

Te Jó Ég! Milyen Holdat hordozol te ott a hátadon? Jó viharos volt a Telihold a múltkor és még fogyatkozás is… hmmm… Támaszként itt van ez a kis dal (alul), de figyelem… ez nem az “épp hogy csak repedt szívűek” dala lesz!proudofmyheart

Nem, ez a már feltört, a tágra robbant szívűek himnusza…

Mert csakis nyitott szívvel láthatjuk az életünket tisztán… Érteni könnyű, de valóban érezni és szeretni, nyílt kebledre ölelni a saját életedet úgy, ahogy van (… stúl, stúl, stúl … hiányostúl … és sz*rostúl)?? Na, az már valami!

Az a “már valami”, amikor végre érzed, ami van, ahelyett hogy gondolkodnál azon, ami nincs.

Amikor ebből az érzésből át is éled azt, hogy milyen hihetetlenül gyorsan pereg át ujjaid közt az életed, betegségben, egészségben, válásban, és változásban, vajúdásban és születésben… egészen addig, amíg a halál össze nem boronál minket..

Idézet: “Ki tudja, Drága Szenvedő, talán eljön az a nap egyszer. amikor már annyira magasra fejlődünk, hogy már m.i.n.d.e.n.t. értünk. Hogy megértjük a dolgainkat még azelőtt, hogy teljesen beléjük vesznénk. Hogy megtanulunk vízen járni még azelőtt, hogy belefulladnánk az életünk tengerébe. Vagy annyira, hogy teljesen eggyé válunk mind a szépségünkkel mind szenvedésünkkel, ahelyett hogy a kettő közt, mint pad alá, tehetetlenül, mint valami improvizatív törött szívű szendvics egyszerűen csak bezuhannánk

Talán a sok-sok gyönyörű felfedezésünk után, kapunk még egy esélyt! Még itt és most. És újra felfedezhetjük Azt, Akik Valójában Vagyunk!

De most talán már az is elég, ha elsajátítjuk annak mesterségét, hogyan is kell fájdalmainkat újrahasznosítani úgy, hogy a viharokból művészet válhasson, a könnyeinkből termékeny csapadék alakulhasson, hogy remegő kezeinkben a pálca csodát varázsolhasson.” (A. Balt)

(zene… szöveggel)
_________________________________________________

Válások és (el)választódások fájdalmát gyógyítja

Változó Világunkban a Nő saját igazságaira bukkan és azok egyedi természetére ébred.

Megtapasztalja a Szellem könnyedségének és a Föld súlyának házasságát magán belül. Minden porcikájában éli és érzi saját testiségét, és fajsúlyának minden nehézségét — mégis könnyedén szárnyal határtalan magasságokba. Felismeri és átadja magát ősi régi átkok súlyának, és mégis szabadságát leli bennük.

Azt tanulja, hogy a szakrális nőiségének esszenciája a Prakriti (az ősi védikus szövegekben a természet) az intelligens, aktív, teremtő áramlás, mely a világegyetem mozgatórugója, állandóan pulzáló, összehúzódó majd kiteljesedő, ritmikus ereje.

A Prakriti-t mint esszenciális erőt, Yin-t,  sok néven nevezik… Ezek mind hívások melyeket a Nő egyre tisztábban hall.

zuki_valasokHív Aditi, a kimeríthetetlen végtelenség. Hív Adi Shakti, az elsődleges, ősi erő. Hív Lalita, az isteni játékos spontaneitás. Hív Káli az aktív harcos nő ereje. Hív az Anyatermészet, ahol a Szellem az anyagban foglaltatik. Hív Demeter az Alvilág kincsesbányájának és éléskamrájának őrzője. Hív Pachamama a perui magashegységek földiesült termékenysége.  Hív Gaia az Anyaföld. Hív a Szent Grál, a magában foglalás kelyhe. Hív Mária Magdolna a szakrális egység kapuinak tárogatója.

A Yogini Tantra írásaiban Vajrayogini azt nyilatkozza: “Bárhol is légyen az a világon, ha női testet láttok, lássátok benne az az én Szent Testem!”

Amikor az Idők Kezdetén a Nő leválasztotta magát, akkor Saját Eredendő Természetével szakított. Most, válásaiban és választásaiban is ezt a szakítást éli meg újra és újra. Ám ahogy visszatalál Magához, újra élvezheti határtalanságát, erejét, játékosságát, spontán kreativitását.

Az Eredendő Szeparáció felismerése, és annak fájdalmának megélése majd elengedése a legősibb fájdalom sebhelyeinek gyógyulása is egyben.

Változó Világunkban a Nő most imádkozik: imádkozik saját lefoszlott arcaihoz, kéri saját részeinek testbe való visszatérését, integrálja szétszóródott minőségeit.

Változó Világunkban a Nő a legtermészetesebb és szakrálisabb Feladatára készül.

_____________________________________________________________________

És egy dal, ami már sokszor szólt a  szívemhez:

_____________________________________________________________________

És még egy, amit az Asszonykör egyik tagjától ma kaptam, és csontig hatolt, szívbe markolt, megnevettettet és hálával töltött el:

Női idegpályáink

Változó Világunkban a NŐK most épp testi és lelki idegpályáikat huzalozzák újra…

De még gyakran bizonytalankodnak.

Gyakran félnek.

Mert a megszokott idegpályák, melyek az ismerős testtüneteket aktiválják (összehúzódás, görcsösség, mély kényelmetlenség érzetek) most mind-mind felizzanak…

Minden  részecskéjük arra ösztönzi őket, hogy a már jól kijárt, bár nem a legmesszebbre vivő utakon lépdeljenek.

zuki_idegpalyaMögöttük álló életük szakadékának szélén egyensúlyozva, korábbi éveik minden apró eseménye ott lélegzik bennük. Ott állnak testük hangversenyének egyre hangosodó káosza közepette, de mégis — a mélység helyett tekintetüket távolabbra engedik, sarkukat mélyebbre fúrják a megtartó földbe, és mielőtt egy szót is szólnának: megteszik a következő lépést.

És válaszreakciók hiányában az a testérzeti zenebona és zaj mély belső csenddé omlik össze…

Változó Világunkban a NŐK túllépnek félelmeik határain. Bár nem hallatszik ünneplő dobpergés, nincs körülöttük vidám zászlólengetés. De nem is kell ahhoz hogy leugorjanak arról a deszkáról, amin már beláthatatlanul régi idők óta hintáztak tehetetlenül… Most még épp ott repülnek a levegőben, de már közel a lengedezés vége.

És nahát! Micsoda csoda, hogy bár nem hitték volna, most mégis azt tapasztalják, hogy minden felszerelésük készen van és rendelkezésre áll a lágy földet éréshez!

Változó Világunkban a NŐK teste és lelkének miden egyes kis idegsejtje új és más működési módokat tanul. Most több tisztelettel reagálnak. Az eddig uralkodó automatizmusok és programok leállnak. Egyre nagyobb önbizalommal képesek tartani magukat sajátosságuk áramában.

A nők megtanulnak egyre tökéletesebben jelen lenni – még félelmeik közepette is.

 

Fuss a farkasaiddal

Jó erős Telihold jön ma már megint… a gondolatok is jöttek vele, és ahogy hallom tőletek, meg magamtól: az erős érzelmek is.

Nem könnyű időszak ez, amit élünk éppen és bátran mondhatom, hogy különösen azok a nők (és férfiak), akik mélyen kapcsolódnak az ébredőfélben lévő kollektív feminin tudatossághoz nagy drámákat élnek meg hétköznapjaikban. Ha ezzel rezonálsz, ha te magad is ezt tapasztalod tudd, hogy amit érzel több, mint pusztán “te”, vagy a személyes érzéseid. Amit érzel, az legalább annyira személyes magántörténet, mint közösségi, kollektív történelem.

Hihetetlen adag megcsalatottság, elhagyottság érzet, félelem, (ön)bizalomhiány és fájdalom bugyog fel mostanság a felszínre, és ha magadon belül még nem sikerült volna ezek számára kreatív csatornát nyitni, amin keresztül ezek nyíltan átáramolhatnának rajtad, és lelked energetikai struktúráján, akkor ezek az áramlások gátolva lesznek benned, amit tapasztalhatsz úgy is, mint egyfajta elakadás érzetet (életedben, terveidben, érzelmi bugyraidban), és úgy ahogy van ezek lehúzhatnak, rossz kedvűvé, depresszióssá, gyengévé, erőtlenné tehetnek… (pedig most épp milyen szépen süt kint a nap 😉 ).

Fontos tudni azonban, hogy ezek csupán mind ú.n. árnyék identitások bennünk, melyek áporodott energiaörvényekként, elakadásokként jelennek meg bennünk. Ezeket az árnyék-identitásokat (részben) láthatjuk hangulati hullámzásként is. Értelmes emberekként, és érett szellemi lényekként napi szinten feladatunk az, hogy ezeket az árnyékokat magunkban feltérképezzük és feloldjuk! De van itt egy kis trükk: az igazi megváltás nem abból fakad, hogy egyszerűen csak lerázzuk magunkról ezeket az érzéseket, és csupán a fényre, a szépre, a jóra, a békésre, a pozitívra, a szeretetre és napsütésre fókuszálunk! Lényeges felismerni, hogy ezektől megszabadulni csak úgy lehet, ha teljes önátadódással, lojalitással és őszinteséggel beleengedjük magunkat azok megélésbe.

Egyébként is, valójában csak az egónk (hívd, aminek akarod) az, ami ezeket a hangulatokat megítéli, jónak, rossznak tekinti. De igazából mindezek az érzések, ezek a csavarok, érzelmi felbuzdulások, elakadások és kirohanások, megnyílások, tágulások, begubózások és görcsök maga a lényeg. Maga az élet. Az, amiért itt vagyunk.

Az Út és a Cél.

A Hívás és az arra adott Válasz.

onewoman3Van valami amiről a shakti tradícióban (a feminin szakrális megnyilvánulása bennünk nőkben és férfiakban) gyakran beszélnek. Úgy hívják a spanda. A Spanda egy rendkívül összetett metafora annak leírására, hogy létezik egy különleges rezgés, egyfajta szent remegés, teremtő frekvencia, szakrális vágyakozó, árapályszerűen húzó-vonzó dallam (tegnap írtam az Imádott Barátnak szóló lélek dalról pár sort), vagy a logos mint az eredendő Ige (stb., stb. név van rá sok), ami nem más, mint mindennek az állandó, ritmikus összehúzódása és tágulása, fluktuálása – ez a “minden” (többek közt) mi magunk vagyunk, érzelmestül… A Spanda mi vagyunk, a Spandának mind a részei vagyunk és mindannyiunk része a Spanda.

Hát akkor mi lenne ha megpróbálnánk egyszerűen csak belepihenni, beleengedődni ebbe egy kicsit? A folyamatos teremtési folyamatba, ellenállások nélkül? Görcseink felismerésével, elfogadásával, de feloldásával? (Lásd Görcseink kincsei régebbi írásomat.)

Mennyi minden is történ(het)ne, ha ezt, és csak ezt megte(het)nénk?

Pedig megérzésem szerint pontosan erről szól a mostani hívás! Elég volt az állandó önmegjavítási szándékokból, itt az ideje, hogy engedjünk!

Hogy beleengedjük magunkat az Élet áramába.

Hogy T.Á.N.C.O.J.U.N.K!

zuki_farkasFuss hát te is farkasaiddal, ússzál árapályaidban, égj el szenvedélyes odaadásodban, szárnyalj lelked vágyakozásával!

Amikor TÁNC van, akkor az történik, hogy belelazulunk a folyamatba. Az életbe, a játszmáinkba. És így azok már nem kaphatnak el minket, nincs rajtunk fogás, nincs zárka.

Ekkor te vagy maga a Folyamat, maga az Áram. Eggyé válsz vele, de az mégsem határoz meg téged. És ez az, amikor a nagybetűs “Maga-Magad” és annak ereje-hatalma képes belépni a képbe – egyre tisztábban, egyre kevesebb torzulással, egyre kevesebb árnyékkal…

Táncolj, vagy légy bármi más módon kreatív! Találj rá személyes kreatív csatornádra, nyiss kapukat magadban! Legyen útja magadban a felgyülemlő érzéseknek, mert azokból, hidd el, csak egyre több lesz. Fejezd ki a benned lévő energiát, keresd magadban azt, ami ehhez felszabadítja az endorfinokat, boldogsághormonokat: menj el sétálni, ússzál nagyokat, etesd a madarakat, legyél gyerekes, homokozz, sarazzál, piszkold be magad, legyél koszos – az Élet sem egy steril laboratórium! Merülj el a játékban egy kisgyerek zavartalanságával, és találd meg az új játékszabályokat.

Az Élet piszkos, az élet zűrös, az élet nem merev, hanem állandóan változó.

SPANDAForrong és változik a Világegyetem: és benne mi is. Ha nem, akkor csak befeszülés, elakadás van! Egy Új Vízió formálódik, saját idejében, tempójában, a saját módján.

Ezzel harmóniában nekünk is változnunk kell, a magunk idejében, tempójában és módján.

Általában szeretek valami zenével búcsúzni, most is várom az ihletet, hogy valami kis táncra inspiráló zenével fejezzem be ezt a szösszenetet (bár azt hiszem egyértelmű volt, hogy most a “tánc” alatt nem pusztán testmozgásra céloztam).

Úgyhogy íme, alább némi hangulat.

Minden jót kívánok Nektek az elkövetkezőkre,

Társatok a Változásban,

Réka

Gáborjáni Réka – Bemutatkozom

zuki_rekaTöbb, mint huszonöt éve jógázom, több, mint húsz éve tanítok és több, mint egy évtizede foglalkozom nőkkel – és még régebb óta magammal. Életemben hullámszerűen váltakoztak férfiasabb és nőiesebb periódusok, mindez saját természetem megismerésének irányába vezetett. Most is egy bizonyos ponton állok abban az áramban, amit Életnek is hívunk, és egyre jobban tudom élvezni azt, hogy – jó pillanataimban – az árammal eggyé válva nem akarok akarni. A nevünk “hívás”, engem Rékaként név folyónak – áramlatnak hívnak, Aradhana, a spirituális nevem pedig arra emlékeztet, hogy minden pillanatban azt éljem meg, ami akkor és ott valójában VAN.

Női jóga oktató is vagyok,  vagyis a kifejezetten a női testre szabott, testtudatos és finom testérzékelésekre fókuszált mozgásóra (jóga) lelkesít! Pillanatnyilag havonta tartok Havi Női Jóga alkalmakat, melyek egy átlagos jógaóránál hosszabbak, és kicsit mindig beszélgetünk is.

Hosszú évek óta kutatom, mind magamban, mind külső forrásokban azokat az elfeledett női tanításokat, praktikákat, amikkel a nők évezredek óta erőben és egészségben tartották magukat. Ebben a témában előadásokat tartok (Méh Mágiája), illetve a “méh munkás” gyakorlati műhelyek alkalmával is találkozhatunk, ahol az elmélet praktikus alkalmazásával foglalkozunk. Ezek az ú.n. Hold Hétvégék, melyek során egyéni, ránk jellemző női egészségünk elmélyültebb értésére törekszünk, mert önmagunk értéséből és elfogadásából hosszútávú életmódbeli változtatások következnek (és nem pusztán szezonális lelkesültségből származó, illékony diéta vagy fitnesz időszakok).  Ezek főleg preventív, betegség megelőző, de gyakran gyógyító, egyensúlyba visszaállító hatású praktikák.

Néha elfog az írhatnék is: a nőiséggel kapcsolatos írásaimat itt olvashatod: www.obolkut.com

2014_01_21_08_58_53_219_Retro_lightEmellett az egyik legtapasztaltabb, szenior Kismamajóga oktatóként több oktatóképzés résztvevője is vagyok. Dúláskodtam évekig, és folyamatosan tartok szülésre felkészítő tanfolyamokat, illetve kismamajóga órákat. A mai napig a kismamáktól tanulom a legnagyobb alázatot a női lét szakralitásával és a szellemi minőség hétköznapi, testben való megtapasztalásával kapcsolatosan: nagyon sokat kapok tőlük. Erről bővebben itt: www.jogaszules.com

Három gyönyörű gyerekem van és zeneszerző – jógaoktató férjemmel együtt élünk és tanítunk. Az ő férfias támogatása nélkül nőiségemet sem élhetném úgy meg, ahogy azt most tehetem. Férjem Shivantar – Tallis honlapja és az Integrált Kundalini Jóga órák részletei itt: www.shivantarjoga.com

 Szakirányú tanulmányaim, tanáraim:

Nem szakirányú képzéseim,  végzettségem:

  • 1989-92. Francia Nyelv-, és irodalom, Filozófia, Esztétika (ELTE/BTK)
  • 1989-1994. Angol Nyelv-, és Irodalom MA (ELTE/BTK)
  • 1995-96. 20. sz-i modern angol irodalom doktori képzés (PhD, Dphil) – Brasenose College, Oxford
  • 1996-2000. Miskolci Egyetem BTK Angol Tsz. angol irodalom – adjunktus
  • 1997. James Joyce Archives, Zürich, Svájc