Ajurvédikus Évszak Kúrák

2022. decembertől!

TOVÁBBI RÉSZLETEKÉRT KATTINTSATOK KÉRLEK ALÁBB A KÉPEKRE!

MINDEGYIK KÚRÁRÓL KÜLÖN OLVASHATTOK RÉSZLETESEN.

ALKALMI JELENTKEZÉS IS OTT LEHETSÉGES.

DE NE FELEDJÉTEK: LEHET TELJES ÉVRE ELŐRE ELKÖTELEZŐDNI.
EZ ESETBEN A 3 KÚRA (ELŐRE, EGYBEN FIZETVE) KEDVEZMÉNYES ÁRON ÉRHETŐ EL!
. . . . .
3 kúra egyben
(árkedvezménnyel plusz időközi ajándékanyagokkal,
pl. a nyári egyéni kúra, augusztusi mell kúra, stb.):
össz. £150.00 (kb. 60.000.-)

A kúrák külön-külön, alkalmi csatlakozós ára (ajándékanyagok nélkül!):
TÉLI: £70.00 (kb. 29.000.-)
TAVASZI: £60.00 (kb. 25.000.-)
ŐSZI: £45.00 (kb. 19.000.-)

HA MINDHÁROM KURZUSRA JÖNNÉL, KÉRLEK A TAVASZI KÚRA ALJÁN LÉVŐ JELENTKEZÉSI ŰRLAPOT TÖLTSD KI, ÉS A MEGFELELŐ KÉRDÉSNÉL EZT JELEZD.

HA BÁRMI MÁS KÉRDÉSED LENNE:
reka@gaborjanireka.com


 


Ti mondtátok ANNÓ …
a program EGY ÉVES VERZIÓJÁRÓL

SMALL_0008_blue

Számomra az volt a fő húzóerő ezzel az éves programmal kapcsolatban, hogy csak 4-szer találkoztunk (mert ezt könnyen be tudtam illeszteni az éves programomba), de ennek ellenére az általad elkészített weboldal segítségével akár napi kapcsolatban is lehettünk. Mind a személyesen mind ezen az oldalon megosztott sok információ, tanács, bölcsesség és hozzászólás elixír volt számomra. Ámulattal tapasztaltam, hogy milyen szépen és mennyire jól működően alakult ki a kapcsolattartás ezen az oldalon veled és a csoport többi tagjával. Fantasztikus női kör alakult ki, ezúttal tehát nektek is köszönetet mondok hölgyek! Neked Réka pedig még egyszer köszönöm a kedvességed, a figyelmed, az anyai gondoskodásod!
M. Viki

SMALL_0000_Yellow

Bármelyik programodra szívesen újra mennék. És azért, mert sok minden másról is beszélünk egy-egy találkozáskor, nem csak az adott témáról. Így biztos, hogy mindig kapnék valami újat. Amit nagyon szerettem, hogy gyakorlatias volt az egész képzés, de nagyon szép elméleti hátteret is kaptunk hozzá. Jó volt a gyakorlatokat otthon végezni, vagy egyáltalán a gyakorlatok és a támpontok által tudatosabban megélni az életet. Szerettem nagyon a könyv és zene ajánlatokat is. Rengeteget tanultam! Köszönöm.
W.K. Erika

SMALL_0004_Pink

Önmagamra való nagyobb, valóban mélyebb odafigyelésemet segítette ez az egy éves program. Saját belső lelki és hormonális egyensúlytalanságaimra világított rá kellő képpen, melyek megoldására, orvoslására elkezdtem megtenni a megfelelő lépéseket.
Köszönöm hogy ebben a zaklatott világban utat és példát mutatsz. Nagyon nagy szükségem, szükségünk van Rád.
Köszönöm.
N. Olga

SMALL_0002_Purple

Egy év alatt tudatosult bennem, hogy mi az újhold és a mi a telihold. Jelentőségében, szimbolikájában. Hogyan élhető meg nőként. Bár még sokszor átrohanok rajtuk, de már nem mindig, vagy egy kicsi megállás sikerül. Néha nagyobb is.
Van egy “összképem”. Az évről, az évszakokról, a hónapokról, a holdról, a testemről, a testem egyes részeiről. Ritmusokról. Nagyon fontos nekem az összkép, mindenben. Nem tudok beleállni valamibe, amíg nem látom a nagy egészet. Ezért ez nagyon sokat jelent, még akkor is, ha az év során volt, amit jobban, volt amit kevésbé követtem le a gyakorlatban. De idén újra el tudok indulni azon az ösvényen, amit a blogon elénk terítettél, és talán egy kicsivel tudatosabban, kicsivel mélyebben sikerül végigjárni.
Fontos, hogy az összképnek része a szellemi-lelki háttér, és része a mindennapok praktikuma. Ez is nagyon kerek így, és nagyon fontos.
S. Cili

SMALL_0000_Yellow

Nagyon örülök, hogy jelentkeztem 1 éve a programodra. Nem volt korábban ayurvédikus tudásom, érzékenységem. Sokat tanultam tőled, számos javaslatod beépítettem a mindennapjaimba, lassú átalakulás kezdődött a táplálkozásomban, életmódomban.
Női körben, női gondolatokat megosztani felemelő számomra. Együtt mozogni, lélegezni…sokszor eszembe jut az érzés, az instrukció, melyet adtál a találkozáson, miközben egyedül gyakorlom pl. a “föld üdvözletet”.
Az írásos anyagod gyakran forgatom, kinyomtattam sok információt a web oldalról, folyamatosan szeretném forgatni az év során.
Ráhangolódni az évszakokra, holdra, a természetre, és összhangba hozni testünk, lelkünk ezekkel a dimenziókkal- ez miatt mindenkinek ajánlom ezt a programot! Nagyon szerettelek hallgatni Téged!
S. Andi

SMALL_0002_Purple

Nehéz röviden összefoglalni, hogy mennyi mindent tanultam Tőled. Minden találkozást nagyon élveztem, és öröm volt hallgatni a sok-sok tanítást, praktikát. Egyre több rítust építek be a napjaimba, és mind-mind nagyon jó hatással van rám, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mint előtte. Nálam szeptember környékén kezdett beérni mindaz a tudás, amit átadtál. Ez azóta is lassan (a szónak abszolút nem negatív értelmében) és folyamatosan zajlik, és élvezem minden percét.
Legszívesebben beiratkoznék újra az idei évre is! Hálás Köszönet!
B. K. Kata

SMALL_0004_Pink

Hatalmas út volt ez az 1 év, sok kis újjászületéssel, rengeteg elengedéssel. Rengeteget tudtam tisztítani az étkezési és egyéb életmódbeli szokásaimon, fogytam is. Úgy érzem, visszaszereztem azt a testemet, amilyen szülés előtt voltam, csak még tisztább állapotban.
Olyan izgalmas észrevenni magamon, ahogy beérnek a tanítások. Van ami csak most érkezik meg az évkör végére. És még hány ilyen lesz a következő hónapokban, években!
Úgy érzem, sokkal jobban meg tudom élni a jelent, sokkal jobban együtt tudok lélegezni a természettel, az évszakokkal, azzal ami a jelenben körülvesz. A Hold ciklust külön is kiemelném, mert az egy hatalmas tanítás volt számomra!
Sz. Zsófi

SMALL_0007_bueble

Eddig is törekedtem az öngondoskodás terén fejlődni, de ez az év rendszerbe foglalta ezt a folyamatot, ami nekem óriási segítség. Úgy érzem még mindig nagyon kezdő vagyok ajurvédában, de tetszik a logikussága a kereksége.
Apró lépésekben haladtam és viszonylag sok apró mozzanat lett rutinszerű mostanra. Vannak még nagy lemaradásaim, bőven lesz dolgom a következő 2-3 évben még ennek a tudásnak a feldolgozásával aztán majd az elmélyítésével.
A találkozás alkalmait különösen vártam és szerettem, csodásak voltak.
B.J. Helga

Testfókuszú Szülésfelkészítő kurzus • Somatoszülés™

Majdnem 20 éve találkozom hetente többször kismamákkal, testmozgással és elméleti tanfolyamokkal készülünk a szülésre és a posztpartum időszakra.

A szülésfelkészítő kurzus a SomatoActive™ kismama mozgásórákat egészíti ki: a testfókuszú gyakorlás mellett előadások is hasznosak egy várandós számára.

A program holisztikus, és mind a bábai modell, mind a modern szülészeti ismereteket felvonultatja. Az egyik legrégebbi független szülésfelkészítő tanfolyamként 2003 óta segíti a szülésre készülő kismamákat.

További információk a
SOMATOSzülés
honlapomon.
VAGY E-MAILEN:
REKA@SOMATOSZULES.HU

Akikért (k)öltözünk (1.)

Vannak emberek, nők és férfiak, akik egy életre meghatározóak… Nyomot, nem múló benyomást hagynak akár egy találkozás után is… Nem biztos, hogy “kellemesek”, vagy szórakoztatóak. De felkavaróak. Hatásosak.

Vannak, akik olyan erős “szagot” hagynak maguk után, hogy az ember ösztönösen utánuk megy. Akik miatt vágyódni kezdünk. Vagy akik miatt (például én magam is) akár testben is költözünk, de főleg: lélekben csinosítva érezzük magunkat (öltözünk).

Időnként bemutatok Nektek azok közül, akik az elmúlt időszakban nagy hatással voltak rám.


Az első közülük: Dr. Martin Shaw, a Westcountry School of Myth alapítója, vezetője – aki engem egyszerűen (a maga tömör egyszerűségével) lenyűgöz.

Az, hogy mesemondó, nem foglalja össze azt a vizionárius látásmódot, ami (nemcsak történetmeséléseiből, hanem) a könyveiből is árad.

A múltba néz, ezáltal viszont a jövőbe lát.

És bár saját bevallása szerint annyira nosztalgikus alkat, hogy még az aznapi reggelije kapcsán is képes nosztalgiázni (akivel ez még sosem volt így, az vesse az első követ rá), azzal együtt határozott és érces hangon mondja ki azt, hogy: komoly veszélyben látja a jelenkori kultúránkat.

“Mostanában rosszul alszom”, mondja a fenti videóban. “A lányainknak azt tanítják, nincs saját hangjuk. A fiaink szégyellnek férfivé válni. És bárhová nézek: csak őrült királyokat látok! A világ lángokban áll.”

Több jellegzetes könyvét is olvastam már, volt olyan (Wolferland), ami arról mesélt, hogy vonult el farkas-magányosan az erdőbe, hogy annak vadságában ismét meghallhassa azt, amit a világ kér most tőlünk… Legutóbbi könyve pedig (Smoke Hole) az ezután érkezett meglátásait, és pár lépésben leírható teendőnket foglalja össze egy olyan világban, ahol “sok a network, de kevés a közösség”… Ahol “pozitív affirmációkban bővelkedünk, de áldást szinte sosem kapunk”…

Évek óta keresi, kutatja, önmaga számára is azokat a helyeket itt a Földön, amik (ahogy ő mondja) “igényt tartanak rá(nk)”. Az általános vélekedéssel ellentétben nem mi (emberek) kanyarítjuk magunknak a világot, hanem a világ formál ránk, és a belső erőnkre, kiállásunkra, lojalitásunkra igényt.

“A végtelen gyarapodás hajszolása közben – mi a helyzet a mélységeinkkel?”

Hol van ez az erő? Hol van elásva? Egy olyan világban, ahol a fogyasztás, a harácsolás és a gyarapodás rákszerű motívumai a meghatározóak, hol lelhetünk mélységeinkre?

A szellemi-lelki ökológia útját járó Martin szerint egyszerű a válasz: a természetben. “The Queen and the King must wed the Land” – szerelembe kell essünk, sőt házasságra kell lépjünk a földdel, ahol élünk.

Ahogy írtam: Martin főleg mesemondó. Egy igazi 21. századi trubadúr. Egy élő walesi bárd (aki tényleg wales-i, bár most Dartmoor megyében él). Mesében, mitológiában ragadja meg a leghatásosabban a mondandóját.

Válaszottam tehát tőle egy mesét, amit mi magyarként is ismerősnek érezhetünk. Címe: A Sárkánykígyó.

Ez egy olyan mese, ami nem csak a (kül)világról szól, annál beljebb (is) van, személyesebb. De szól a persze a maszkulin és feminin, a yin és a yang dinamikájáról is… Talán még arról is, hogy torzultan patriarchális világunkban hogyan is viszonyulhatnánk egymáshoz – másképp…

Aki ismer és a munkámat, tudja, fontos kérdések ezek nekem.

A történet, és ahogy azt Martin hangsúlyozza, oly mértékben van tele mély szimbolizmusssal, hogy többször is megkönnyeztem – pedig “csak” egy mese…

Remélem, van időtök megnézni.

Közben talán Angliának egy másik, otthon talán kevésbé ismert arcával is találkozni.

Szeretettel, Réka

(Ha gond lenne a lejátszással: https://www.youtube.com/watch?v=z7-uZSIUSpU

Samhain ünnepén: ima a veszteség és az elmúlás történetek tanulságaiért

Csendes, és mély hálával a veszteségüket megosztó nőknek és édesanyáknak

Max Richter, Elena e Lila
(csak zene, olvasás közbeni hallgatáshoz, a verses változat alább található)

„Samhain ünnepe arra késztet minket, hogy elengedjük a Földről, a csillagokról, saját lelkünkről való előzetes értelmezéseinket, és azokra puszta (lecsupaszított) valójukban nézzünk ismét, friss szemmel. Samhain és Halloween valójában nem a Másvilág felé fordítja tekintetünket, hanem saját világunk mélyebb szemlélésére invitál: a mély álom bugyraiból ráébredhetünk, hogy a minket megszülő világegyetemnek nem pusztán lehasadt fragmentumai, hanem annak élő, aktív résztvevői dimenziója vagyunk. Lelki mélységeink talajából való merítkezésünk emberségünk átható erejébe avat be minket.”

Jason Kirkey
The Salmon in the Spring: The Ecology of Celtic Spirituality


Kedvesek,

Ismét jön az a bizonyos időszak, amit évek során annyira megtanultam szeretni… Az ősz vége a materiális és a misztikus terek kereszteződésének ideje. Önmagunkba való beavatódás lehetőségeinek kezdete.

Bizonyos kor fölött az elkerülhetetlen változás nem ijesztő már, sőt: megerősítő és megnyugtató az, ahogy a ciklikusság úgymond, „felütés mintákat” ad. A kerék ismét fordul: az évnek ebben a szakaszában a finom észlelésünket elvakító nyári és kora őszi fényből, a tél sötétjéhez közelítünk: tapogatódzásaink kiélesednek, a fátyol vékonyodik, elillan, fellebben.

Furcsa, mennyire nem szeretjük ezt, pedig lehetne másképp, és erről írok majd lentebb. De ugyebár ígértem, hogy a költözésünk után is írogatok Nektek, és mesélek időnként a kelta hagyományokhoz kapcsolódóan is…

Úgyhogy íme, kezdjük ezzel:


Samhain

A kereszténység előtti kelták ilyenkor ünnepelték Samhain-t (ejtsd: ˈsaʊ.wɛn) számukra (érdekes módon) ekkor kezdődött az Új Év. Persze ez csak azt lepi meg, aki nem tudja, hogy a kelta gondolkodásban mennyire benne van az ellentétek eredendő egységének gondolata… Úgy is fogalmazhatunk, hogy számukra evidens volt, hogy a dolgainknak egyszerre él, párhuzamosan érvényes a színe és a fonákja is: a halálban az újrakezdést vették észre, mint ahogy az élet  kiteljesedésének (pl.nyári) csúcspontjain az elmúlásra emlékeztek.

Samhain persze legismertebb formájában a halottak ünnepe is: azt tartották, hogy mindazok a lelkek, akik a megelőző év során távoztak világunkból ilyenkor még egyszer átléphettek az élők világába nyíló kapun, még egyszer átjárhattak a Másvilág és a miénk között.

De Samhain mégsem a halottainkról szól igazán, hanem az elmúlás minőségének tiszteletéről.

Samhain ünnepekor arra figyeltek, ahogy az Élet és a Halál kézfogásából egy új tér nyílik: a hibernálódás, a félálom, az inkubálódás anyaméhre emlékeztető, befogadó és várakozó tere. Ez a mi világunkban szinte egyáltalán nem értékelt, transzformációs, Metamorfikus Homály. A kihagyhatatlan, megkerülhetetlen kettős egység tapasztalata.

Ebben a homályban való toporgás az Őseink számára egyszerűbb volt: ők a fény mellett még tisztelték a sötétséget is. Nem is féltek (annyira, mint mi) a halállal szembe nézni, és a sötét mélységekben új kezdetet úgy látták mint a föld mélyén készülődő magvakat.


Cailleach

Volt nekik egy segítőjük is ebben, akit a kelták úgy hívtak, hogy Cailleach (ejtsd: ˈkaljʌx vagy ˈkaelix ). Ő a neolitikus korig visszanyúló, ókori mitológiákban és néphagyományokban a sötétség bölcsességének megtestesítője, nagyerejű, isteni banya.

Cailleach a kelták nyelvén öregasszonyt, boszorkányt (de tiszteletre méltó apácát, illetve “arcát fátyol mögé rejtő asszonyt” is) jelent. Neve etimológiailag kapcsolódik a későbbi angol “chalice” – vagyis kehely szóhoz – lásd az élet lehelletét rejtő Grál kelyhe, amit persze értelmezhetünk a teremtő és varázslatos boszorkányüstként is.

Írország, Skócia és Anglia földjén Cailleach megtestesüléseiből sokat számon tartottak, a kelta mitológia nagyon sokszor említi őket – illetve annak idején nagyon sok hegyet, dombot, barlangot, vagy ősi kőépítményt neveztek el ezekről a nőkről.

Cailleach az egyik legősibb mitológiai entitás, a kelta hármas istennő egyik arculata (a lány és az anya mellett). Kapcsolatban áll a bansheekkel is – ők a létezés kötelékéből kiszabadult, másvilági vad asszonyok. Az ő fülsüketítő és vérfagyasztó visításuk az, ami elriaszja énünk haláltól rettegő részeit, de erre mondják ők azt, hogy “good riddance” (jobb is tőlük megszabadulni), hiszen ezen szorongásaink végsősoron beszűkítő, pont hogy az élet teljes megélésétől visszahúzó félelem béklyókká válnak. A banshee-k visításánál csak ezen béklyók lehullásának csörgése lehet ijesztőbb sokunk számára… (mert ugye, akkor általában kiderül, hogy mi is az, ami tényleg velünk marad).

Cailleach hozza el a telet, ő az elmúlás és a majdani újjászületés úrnője. Az, hogy képes az időjárást uralni, élet és halál feletti hatalmát bizonyítja: persze, hogy félelemmel vegyes tisztelettel tekintünk rá.

Amit nehéz róla elhinni, mármint akkor, ha nem találkozunk elégszer vele (ezzel a minőséggel) az az, hogy milyen biztos vezető is ő: pont az, akibe életünk sötét periódusai során belekapaszkodhatunk, megtartó nagymamai karjaiba belehullva az elmúlásainkon át az ő bennünk munkálkodó minősége segít megérkezni az újjászületéseinkhez.

Ő a földek és mezők védelmezője is: ő igazán tudja, hogy a tél hideg és keményre fagyott földje milyen komposztálódáson megy keresztül ahhoz, hogy a tavaszi termékenységtől burjánzó talajjá alakuljon.

Ökölógiai értelemben is hatalmas tanítást rejt az ő üzenete a mi társadalmaink korlátlan gyarapodási neurózisának és ragadozó fogyasztásainak kontrollálásához.

Cailleach tanítására a mai, a klíma krizis szimptomatikus tünetével is küzdő világnak rendkívüli szüksége van!


Cailleach és MI

Cailleach nemcsak a kelták közt él! Az ereje, a minősége nem múlt ki: itt él velünk, sok hétköznapi történetben, újra és újra előbukkan…

Igazán észrevehetnénk ezeket a történeteket! Igazán odafordulhatnánk azokhoz, akik életükkel, sorsukkal megosztják ezeket velünk… Lehet, hogy más lenne ez a világ, ha Cailleach, a Banya, az elmúlásokkal és veszteségeivel szembenéző asszony, az idősődő nő (néha boszorkányos, sőt elviselhetetlen) minősége, tanítása nem lett volna sutba hajítva pár évszázaddal ezelőtt. Kapcsolódnunk kellene, találkozni vele, újra és újra… Hallgatnunk kéne, mit mond, és milyen érzéseket vált ki belőlünk az, amit mond!

De erre megsüketültünk és érezni se akarjuk az érzéseinknek egy bizonyos spektrumát…

Ráadásul félreértésekben vergődünk. Azt hisszük, ráncos, és öreg arcától menekülni kell, veszélyt látunk figyelmeztés és tanítás helyett.

Sajnos felejtésben élünk.

És sajnos: nem szeretjük eléggé az elengedéseinkből születő ajándékainkat.

Tudatlanságunkban gyakran nem is vagyunk kíváncsiak rájuk. Gyakran arra sem vagyunk nyitottak, hogy meghallgassuk azt, amikor a “Metamorfikus Homály” bugyrait és barlangjait megjárt kortársaink, néha egészen közeli barátaink, vagy akár a tanítóink mesélnének róla nekünk.

Én magam nem ritkán hallgatok veszteséggel küzdő kismamákat, nőket, asszonyokat, akik máskor (szinte bocsánatkérőn) magukba fordulnak, mert veszteségeikből fakadó kincseikre senki sem kíváncsi. Érzéketlen (az együttérzéssel köszönőviszonyban sem álló) sajnálatunkban megfosztjuk őket a megosztás katarzisától, ezzel pedig magunkat a mondataikból és szemükből kiáradó Cailleach erejétől…

De hát miért? Nem mintha tudnám, de talán a pillanatnyi erő, vagy védettség, megóvottság látszatáért? Félünk, hogy a fájdalom elér hozzánk? Megúszni szeretnénk? Kerülni, azt, ami ráadásul úgyis elkerülhetetlen?

Látszaterő….

Vagy esetleg mert azt érezzük, nekünk kellene bölcsnek lenni? Útmutatást adni? Helyettük megoldani? Miközben fogalmunk sincs mit is mondanánk?

Az okoskodás gőgje…

De Cailleach társaságában nem mi osztunk, nem mi adunk, a támasztás legfeljebb a figyelmes és érző jelenlétünkből fakad. Ilyenkor sokkal inkább – mint kislány a nagyanyja térdén hintázva: tanulhatunk. Tanulhatnánk.

Én általában hálás szívvel az előttem sírónak: ezt mindig megköszönöm.

És idén a holtak és az elmúlás napjainál a saját halottjaim mellett emlékezek minden ilyen, az elmúlásaival és veszteségeivel küzdő, bátor nőre!
Ma éjjel értük és nekik mondok imát.


Ima…

Pixie Lighthorse tollából, amit egy korábbi csoportom számára fordítottam le, és amit most nagy szeretettel osztok meg Veletek, kedves a Homályon innen és túl lévő Nőbarátaim.

Illetve küldöm hálásan minden épp a Metamorfózisukat élő, szülésre és újraszületésre várakozó, gyönyörű nőnek, remélve, hogy Nekik is segít annyit, mint annak idején nekem.

Mp3-as változatban is meghallgatható. Alatta pedig átiratban olvasható.

Pixie Lighthorse: Ima a Metamorfózishoz

(ford. Gáborjáni Réka
zene: Max Richter, Elena e Lila)

Köszönöm, hogy segítesz meglátnom töredezett részeimet – mert azok is értékesek, és szépek!

Köszönöm, hogy segítesz a Föld mélységeibe beleengednem mindazt, ami a lelkemet nyomja, és hogy segítesz meglátnom, hogy milyen fontos az, hogy elég bátor legyek érezni!

Köszönöm, hogy tisztára pucolod a testem, a szívem és az elmém az évek során felgyülemlett feszültségtől és az eddig megszólítatlan szorongásoktól.

Segíts nekem, hogy nemet mondjak arra, hogy a bántások és önsanyargatások szabják meg a jövőmet!

Segíts, hogy a saját, erővel és kitartásokkal teli történetem szerzője lehessek miközben újjászületésben vagyok.

Segíts saját kezeimmel letépni magamról a már feleslegessé vált rétegeket és segíts, hogy elhigyjem, hogy saját erőm áramoltatása valójában könnyed feladat!

Segíts, hogy lelki felajánlásaim avarszerűen hulljanak a földre, mert a látható felszín alatt buzgó világ megérdemli, hogy részesülhessen belőlük! Intenzív érzéseim cipelt súlya hadd táplálhassa a lelkem talaját!

Engedd, hogy a holnap jólétének magjait ma elültethessem, és könnyeimmel locsolhassam őket!

Engedd, hogy a bánat recsegő-ropogó börtönfala a jövő szabadságába való befektetés lehessen!

Amikor a gyászom oldódni kezd, hadd érezzem a szívem megkönnyebbülni, és a fájdalmam úgy elengedni, mint azt a pitypang teszi elreppenő kívánság-magocskáival!

Engedd, hogy ezek a magvak, a múlt komposztálódó traumái és a jövővel kapcsolatos remények csillapíthassák a gyermeki vágyamat arra, hogy a nyár soha véget ne érhessen! Fedd be őket védelmezőn a természet közeledő, reflektáló és újraépítő évszakára felkészülve.

Nyiss meg engem a megtisztulás visszatérő alkalmaira, hogy megadhassam a testemnek, a lelkemnek és a szellememnek azt a figyelmet, amit megkövetel.

Hadd lehessek saját jól-létem lelkes kertésze!

És tölts el a pihenés és elengedés idejére való hajlandósággal olyankor, amikor megtettem mindazt már, amit a pillanat lehetővé tett.

Én pedig Bízom Benned, hogy Te elvégzed a munka fennmaradó részét az álmaimban, amíg én pihenek.

Őszi bef(EL)é fordulásom

TAO TE KING – 6

A Mélységek Anyja a neve,
Ő örök, és nem fárad el sose.
A Csodálatos Asszony útja,
a teremteni vágyás kapuja,
hasadásából tán Ég s Föld is ered.
Jelen való, adakozó, sosem fogyó.
Ciklusokon át, de csak homályosan
Látható.

ford. Gáborjáni Réka
(Weöres Sándor, Ágner Lajos, Kulcsár F. Imre fordításai alapján újra)

Kedvesek,

Személyes, belső hívásaim mentén (emellett pedig családi okok miatt is) idén ősszel egyáltalán nem fogok tudni női témákban rendelkezésre állni. Kérlek, se csoportos munkára, se egyéni konzultációra, se e-mailes, vagy online formában ne keressetek! A megértéseteket előre is nagyon köszönöm.

Decemberben indul majd a Téli Rasayana a mélypihenés művészete nőknek programom, melyre nagy szeretettel invitállak (részletek a linkre kattintva).

Addig is a legszebbeket kívánom Nektek az őszre – az év talán legnőiesebb időszakára! Inspirációként (nagy fordító elődök segítségével természetesen) új formában lefordítottam Nektek az egyik legenigmatikusabb Tao Te King idézetet (lásd fent) – egy szép bögre teával a kezetekben merengjetek el rajta kicsit, csendesen, mert mindannyiunknak szüksége lesz akár már a közeljövőben is arra az erőre, melyről ez az idézet is szól!

Nagy elhivatottsággal, a közös, mély feminin feladataink iránti lojalitással, és a Felétek érzett szeretettel,

Réka

 

Pőreségünk viselete – hangetűd

p044ghhz

Változó Világunkban most a NŐK levetkőznek… Letépik magukról túl szűkre sikeredett ruháikat. Visszaadják nem igazán magukra szabott kölcsön-rongyaikat, melyekben a szabad mozgás és a T.Á.N.C. lehetetlen.

Nem kellenek már azok a ruhák, melyek formába szorították vadságukat.

A nők mostanság szekrényeiket ürítik…

Saját, belső divattervezőjükre hallgatnak. És mindegy is, mennyire érzik magukat sérülékenynek ruhátlanul: most ott állnak pőrén, hogy megláthassák magukat.

“Milyen legyen a szabása az új ruhának vajon? Milyen anyagból készüljön, milyen tapintású, milyen színű legyen?” – hümmög magában, válogat és gondolkodik sok nő mostanság valahol ott belül…

Olyan ruhákat választanak most, amik testük és lelkük táncát felélesztik, inspirálják.

Változó Világunkban most sok nő Szakrális Menyasszonyi Öltözékét álmodja meg.

De…
Még ezelőtt…
MOST…
először azt próbálgatják, hogyan is tudják saját bőrüket pőrén,

kényelmesen, elfogadással, önszeretettel

viselni és elviselni…