Eredetileg publikálva: 2016. november

Hát persze, hogy megkaptam az inspirációt egy kis novemberi végi ajurvédikus cikk írásához: itt ülök, rágcsálom a mézes-reszelt gyömbéremet, iszogatom a teámat, mert már napok óta betegeskedem, krehácsolok… Persze a tanítást nem adtam le (miért is tenném ugyebár, khm, khm, kuc, kuc…?) De emiatt most kíváncsian várhatom, hogy vajon idén (is) belobban-e a tüdőm (gyerekkorból hozott gyenge pont és persze a szívvel és a kötődésekkel kapcsolatos pszicho-szomatikus téma), vagy elegendő lesz a torok köszörülgetés ahhoz, hogy változtassak, módosítsak azon, ami épp most van (nincs).

---

---

Meditálgatok tehát bögrém társaságában azon, hogyan is hatott rám az elmúlt időszak külvilága és persze hogyan hatottam magam önmagamra. Minden teljesen világos, kérdések helyett sorakoznak bennem a válaszok, mert hiszen amikor a tudás nem elég, a test “beint”, megálljt parancsol, ezzel vezet s mutat utat és ad válaszokat (még ha köhögés formájában is). Hála érte, még ha kicsit hangos is ez a krahácsolás itt (bízom benne legalább Ti még időben meghalljátok)!

A krehácsolásban az a “remek”, hogy azonnal ráirányítja a figyelmet a légzésre – azzal, hogy az ember észreveszi, hogyan (nem) lélegzik (rendesen). Az egyébként is sekélyes légzésünk ilyenkor még szaggatottá is válik, alig emlékeztet arra a fluid áramlásra, ami normálisan az egész testet táplálni hivatott. Amikor a légzésünk lágy, laza, nyugodt, áramló és mély, az mindig arra utal, a belső harmóniában van a külső világgal: nincs dugulás, nincs töredezettség, nincs stressz, szorongás. A légzés nem pusztán oxigéncsere, hanem teljes egészségünkre kiható kommunikációs folyamat. Az elmére, a lélekre és a fiziológiánkra (idegrendszer, endokrin rendszer) egyaránt hat. A légzés zavartsága mindig mélyebb okokra utal, és vice versa, még ha ezt a bacilusoknak, vagy a novemberi hideg-latyakos időjárás (egyébként nagyon is valós) hatásának tudjuk be.

A légzés maga az élet: van első és utolsó lélegzetvétel – és hogy ez mit is jelent, mindannyian értjük (az “utolsó vacsora” másról híresült el, és általában véve nem az evést tartjuk az életben maradásunk elsődleges feltételének). A légzésünk olyan nemes szervekhez kötődik (szív, tüdő), melyek teljes testre kihatóan minden egyes sejtünk táplálásáért felelősek. A Védikus tanítások szerint a légzésünk együtt mozog az ún. pránával (chi, életerő, vitális energia) is, mely különféle finom csatornákon keresztül áramlik a testünkben. Légzőrendszerünkre figyelni, karban tartani tehát az ajurvéda szerint nagyon kifizetődő, mert többről szól, mint gondolnánk. Sőt: a légzés transzformatív erejű.

Hogyan és miért?

Ehhez egy kicsit most “ajurvédikusabbra” kell, hogy váltsam a megközelítést.

A prána csatornái a testben

Az Ajurvéda szerint mind anyagi és energia jellegű áramlások zajlanak a testünkben, melyek szépen körülhatárolható csatornákon keresztül utaznak bennünk körbe-körbe. Ezek a vitális csatornák (strotamsi-k vagy strotasa-k) behálózzák az egész testet. A légzésünket érintő csatornát prana vaha strotas-nak hívják, ami végül is mindegy is, de megemlítem, mert ez a rendszer egyébként nagyon hasonlít a a nyugati orvoslásban légzőrendszerként ismert (orr, orrjáratok, arc-, és homloküregek, légcső, tüdő) rendszerhez, de talán még fontosabb és kiterjedettebb a működése, mivel a prana vaha strotas a szívet is magában foglalja és “intim” viszonyban áll az emésztési rendszerünkkel is.

Legfontosabb funkciói:

• légzés
• gondolkodás
• érzelmi kapacitás
• metabolizmus (a táplálék energiává, életerővé, és tudatossággá való átalakítása)
• magasabb szintű tudatosságunkkal való kapcsolat

A pránacsatorna még mélyebb jelentősége

Az Ajurvédában minden egyes ilyen csatornának megvan a maga gyökere (mula), vezetéke (marga) és nyílása, kimenete (mukha). Mind a háromnak fontos munkája van a csatornán belüli áramlás harmonizálásában. A gyökér az, ami a finomabb okokra, a betegség “gyökerére”, illetve mögöttesebb összekapcsolódásokra utalhat, a kimenet pedig nagyon hatásos gyógyító pont (amivel időnként nemcsak a fizikai test gyógyulására hathatunk).

A prana vaha strotas gyökere a szívben, és az emésztési traktusban található. Vezetéke a testen belül a légutak, az orrjáratoktól a torkon keresztül a légcsövön át a hörgőkig és a tüdőhólyagocskákig tart. Kivezetése pedig az orr és az orr nyílások. Mind a három terület (szív, emésztési traktus és az orr) nagyon fontosak. Miért?

A szív

A szív a test legfőbb “útkereszteződése” – minden (testi, érzelmi, energetikai) szinten. Ráadásul a prána csatornán túl még két másik csatornának is a gyökere (plazma-, és nyirokcsatornáé, ill. a mentális csatornáé is). Olyan, mint egy központi pályaudvar, melyen keresztül testünk minden egyes sejtje kapcsolatban állhat egymással. Emellett a szív az ún. ojas-nak, vagyis a vitális életerőnknek is a székhelye (aki ismer és jár az óráimra tudja mennyit beszélek arról, milyen fontos különösen a modern világban élő nőknek az ojas táplálása!). Az ojas a testi, lelki és spirituális “nektár”, ami rugalmas erőnket, termékenységünket, befogadó és elengedési képességünket táplálja. A szív emellett érzelmi központunk és szívcsakránk is. Erről külön fejezetet lehetne írni (lehet egyszer fogok is). De most annyi elég lesz, hogy a szívben gyökerező prána csatorna pontosan a szíven keresztül teljesen összefonódik a test más nagyobb és finomabb csatornáival, ezáltal a szív ezt a csatornát képessé teszi arra, hogy rajta keresztül mély és radikális változtatásokat eszközölhessünk az elménkre és a test szerveire. Ez talán meg is magyarázza, hogy a légzés miért is tartozik az egész világon, vallásoktól függetlenül, a legelterjedtebb spirituális gyakorlatok közé (az éneklés is erősen kihat a légzésünkre!). És tény, hogy a pránajáma gyakorlatok is több szinten is megtámogatják az egészségünket

Az emésztési traktus

Az emésztőrendszer nagyon fontos az ajurvédában, mert ez az agni (a metabolizmus “szent tüzének”) székhelye. A kiegyensúlyozott agni egészségünk sarkalatos köve – és egyben minden betegség és egyensúly borulás gyökere is. Emiatt fontos a prána csatorna és az emésztő traktus kapcsolata. Az agni az átalakítás hője, tüze, melynek természetesen a megfelelő lángoláshoz levegőre van szüksége, ami pedig ugye a prána csatornában kering.

Ezen túl van egy különleges kapcsolat a tüdő és a vastagbél között. Ez részben annak köszönhető, hogy kilégzés során elindul bennünk egy felfelé mozgó energia (udana vayu), melynek székhelye a tüdő, belégzés közben pedig egy lefelé mozgás érezhető (apana vayu), mely az ürítésekért (vizelés, székelés, menstruáció, szülés) felelős irányzat, melynek székhelye a vastagbél. Ez a két áramlat folyamatosan és arányosan fluktuál, ill. keveredik bennünk – jó esetben. A vastagbél egészségének megtartása tehát direkten kapcsolódik a légzőrendszerünk egészségéhez.

Az orr

A kivezető nyílása a prána csatornának az orr. Ez terápiás szemszögből nézve nagyon fontos tény. A mi világunkban nem vigyázunk eléggé az orrunkra (bár a szájápolás szerencsére mindennapos). Az orr nemcsak légzőszerv, hanem a finomabb energiavezetékekhez is közvetlenül kapcsolódik. A két orrjárat az ún. ida (hold, lunáris) és pingala (nap, szoláris) csatornák nyílása is egyben. Ezek magyarázata ismét rendkívül sok időt venne igénybe, elég legyen annyit említeni, hogy ez a két csatorna a két agyféltekére, ill. a gerincünk mentén az egész idegrendszerünkre, és motorikus rendszerünkre is kihat. Egyszerű légzőgyakorlatokkal,  illetve az orrjáratok napi tisztító olajozásával egészen mélyre ható változásokat eszközölhetünk magunkban.

A test gyenge pontjai

Van egy szanszkrit szó, a khavaigunya, melynek jelentése “gyenge pont”: ez a kifejezés a ránk személyesen leginkább jellemző fiziológiai sérülési lehetőségekre utal. A khavaigunya oka lehet genetikus, családi jellegű, vagy valamely korábbi traumás élmény, bármi feldolgozatlan érzelem, vagy egy korábbi testi sérülés, betegség eredménye. A lényeg hogy vannak területek, vagy konkrét szervek, vagy szövetek, melyek bennünk különösképpen érzékenyek, az ajurvéda magyarázata szerint amiatt, mert ott a három dósha (hatóerő, váta, pitta, kapha) egyensúly vesztetten kering, kvázi elakadt, vagy blokkolt, de minimum valamely minőségben többletes, illetve hiányos (de nem harmonikus, kiegyensúlyozott). Ez a diszharmonikus és esetlegesen blokkolt energiaáramlat pedig idővel megakadályozza a terület megfelelő működését.

Ami konkrétan a légzőjáratok egészségét illeti elég kiszámíthatóak ezek a helyek. Amikor egy könnyed náthánk van, néhányunknak fontos azonnal a tüdőre is odafigyelni, még ha nem is jelennek meg ott rögtön a tünetek. Vagy éppenséggel az arc-, és homloküregek védelme kerülhet az előtérbe. Bármelyik jellemző rád, ha egyáltalán eddig megfigyelted, az biztos hogy a kezdő betegség személyesen jellemző továbbterjedési milyensége egy ajurvédikus “gyenge pontra” utal. Jó hír: kellő figyelemmel felgombolyíthatóak a mélyebben fekvő, személyes  okok is.

---

Ha érdekel, kattints tovább az alábbi őszi ajurvédikus témákban írt cikkekhez:

• A három dósha hatása a légutakra
• A légutak általános (napi) karbantartása: a prána csatorna és a felső légutak

---