Naptár szerint új év kezdődött, és az elmúlt napok a (némi önkritikával fűszerezett) újévi fogadalmak bűvöletében zajlott. Sokan most akarnak fogyókúrába kezdeni, új mozgásrutinba belefogni, vagy egyéb (lelki) témában változtatásokat eszközölni. De biztos, hogy jó időszak-e erre ez?

Több fogadalom már meg is dőlt, bebukott, feladódott. Minden év ilyen, és számomra annyira egyértelmű, hogy ez a sikertelenség abból fakad, hogy a természet valódi minőségére pillantva láthatjuk, hogy semmi, de semmi nem támogatja ezekben a hetekben még az újat. Most még a pihenés, a behúzódás, a kuckózás, befelé fordulás ideje van. Eljön majd az újjászületés ideje, de a régi világok nem január elsejét, hanem a tavaszi napéjegyenlőség környékét tekintették az új évkör kezdetének (emiatt indítom én magam is mindig kora tavasszal, illetve arra felkészülve a természeti világ újjászületésére készülve csak néhány héttel korábban a női évkör programomat, pl. a NÉGY ÉVSZAK AJURVÉDA NŐKNEK).

Ha a pihenést elmélyülten és struktúráltan szeretnéd “gyakorolni” (abba gyógyító és újra felépítő módon belemerülni, burkolózni), akkor ajánlom a (csak januárban megvásárolható) 4x 40 perces mélyrelaxációs Nidra gyakorlás csomagomat. melyet az ONLINE BOLT oldalon találsz!

Modern és túlpörgött világunk türelmetlensége talán az, ami ránk erőlteti ezt a mesterséges elvárást, szokást? Vagy a tél középi csend ilyen ijesztő legtöbbünk számára – és hát mitől ne lenne ijesztő ez a (némi átértelmezésben) „la petite mort” (franciául a „kis halál”), hiszen nem „tanítják az iskolákban” (nem kapunk eszközöket, termékeny viszonyulási mintákat arra, hogy) hogyan is lehet letisztult semlegességgel jelen lenni ebben a minőségben. Látom, tapasztalom ezt számtalanszor nőkkel dolgozva: nemcsak januárban, de más (pl. a menstruáció idején, vagy bizonyos élethelyzetekben) sem tudunk igazán megnyugodni és ránézni arra, ami éppen csak úgy „van”.

A TEST ÉS NŐI HORMONJAINK

És ha még a fejünk érti is, amiről itt beszélek, a testünknek idő kell ahhoz, hogy szomatizálja azt: sajnos legtöbbünk teste kifejezett adrenalin függőségben él, és ez megakadályozza abban, hogy lassítson. Ez annyira igaz, hogy legújabb kutatások szerint már a gyermeket váró nők teste a méhükben növekvő baba mellékveséjéről „csapol” (és a babák már kimerült, illetve túlzó kortizol termelésre szoktatott mellékvesével születnek meg)! Olyan nagy szükség van a kinti világ pörgésének kompenzálására, hogy a saját adrenalin és a kortizol raktárak nem elegendőek (ezek a hormonok segítenek a testnek, hogy az az akut vagy krónikus, elhúzódó megfeszített tempó, vagy stressz hatását egyensúlyozzák bennünk). Nagy eséllyel már mi magunk is úgy születtünk, sőt anyánk méhében az egész fiziológiánk és endokrin (hormon) rendszerünk úgy fejlődött, hogy fokozott stresszhormon termelésre legyen képes.

Sajnos azonban ezt a szervezetünk csak úgy tudja megoldani, hogy máshonnan gyűjti be a muníciót a stresszkezelő rendszerbe, ezzel azonban elvonja azt onnan, ahová az a hormon valójában való (pl. progeszteron segítségével, ami az egyik legfontosabb, reprodukciós folyamatokban résztvevő, és a leghamarabb kimerülő hormonunk). Emiatt merülnek ki olyan hamar a korosodó (illetve mostanság már a 30-as évek közepi) nők progeszteron raktárai, ami női problémákat, ösztrogén dominanciát és egyéb betegségeket is okozhat.

JANUÁR

A tél közepe a legmélyebb, evolúciós szempontból nézve a leginkább olyan időszak, amikor a testnek pihennie kell. Az elmúlt hetekben influenzajárvány söpört végig az országon, szinte mindenki az orrát fújta – csodálkozunk, ha a testünk immunrendszere nem bír védekezni? A stressz köztudottan immunrendszer romboló hatású. Amit meg kell értenünk az, hogy ne csak az akut stresszt vegyük észre! Az is stressz a szervezetünk számára, hogy egy olyan időszakban, mint a január túl sokat követelünk tőle. A több millió éves evolúciós folyamat során kialakult testünk számára ez a csupán néhány évtized óta gyakorolt (kora 20. századtól számítható) folytonos, a négy évszak során állandó pörgés egyszerűen értelmezhetetlen és felkészületlen annak elviselésére. Soha, de még nagyanyáink idejében sem volt annyi fény, villódzás, sőt meleg januárban, mint most. A gyertyát csak a múlt század elején váltotta fel az elektromos világítás. Az én nagymamám naplójában azt olvasom, örültek, ha tél közepén 15 fokra sikerült felfűteni a szobájukat. Hát persze, hogy emiatt kevesebb aktivitás volt az életükben. Igen, többet aludtak. A mai világban, ha valaki télen álmosabb, mint nyáron, az „nyűg” (és tény: a munkahelyi leadási határidők enyhén szólva nem veszik ezeket a szempontokat figyelembe). Sajnos ritkán vonjuk le azt a következtetést, hogy most nem 6-8, de 8-10 órát kellene aludnunk és több időt sötétben töltenünk ahhoz, hogy a testünk regenerálódni tudjon, és hogy megkapja azokat a kinti impulzusokat, melyek a testünk éves működésében egyfajta bioritmus metronómként működnek és elindítanak belül olyan mély regenerálódási programokat, amikre hosszútávon szükségünk van.

(Humor helye: Ha annyira városlakó lennél, hogy elfelejtetted volna, milyen is a mély tél energiája, mi az, hogy csend, hideg, az elmúlás szele, akkor íme egy kis ráhangolódás, rögtön érthetővé válik, mit is jelent az, amikor az ajurvéda hideg és száraz minőségekről beszél a tél kapcsán… A tél tehát “ilyen” : ) :

AJURVÉDA

Persze a külvilágot megváltoztatni nem tudjuk. Sem a kinti hideget, az üvöltő szeleket, sem a város ennek ellentmondó pörgését… Valószínűleg saját szokásainkon is csupán kis lépésekben tudunk módosítani. Nem mindenki teheti meg, hogy barlangba vonuljon januárban, és természetesen nem is kell. De ha értjük és elfogadjuk a fentieket, és ha még mindig újévi változtatás szokása dolgozik bennünk, akkor szóljon ez a fogadalom arról, hogy megnézzük, milyenek is vagyunk igazában ilyenkor, és fogalmazzunk kis célitűzéseket annak érdekében, hogy testünk azt kapja meg, amire valójában szüksége van.

1. ALUDJ
   Ahogy fent említettem, lényegesen több alvásra van ilyenkor szüksége a testnek, mint nyáron. Van egy szibériai törzs, akik úgy hibernálnak, mint a medvék: szó szerint lényegében átalusszák a telet, egyébként nem maradnának életben abban az irtózatos hidegben! Ne érezd magad rosszul (selejtesnek, gyengének, stb.) ha az alvás igényét a tested jelzi számodra, hanem fogadd el, és próbálj ténylegesen emelni az alvással töltött órák számán, de legalábbis növelj az esti elcsendesedő órák számán.
   
2. FÓKUSZÁLJ A CSENDEKRE
   Keresd a csend lehetőségeket a napodban. Gyakran szokásból pörgünk, és egyszerűen csak lemaradunk a mini-pihenést nyújtó, napközbeni pillanatainkról. Ha tényleg annyira sűrű a munkahelyi, vagy családon belüli elfoglaltságod, hogy úgy érzed, egész nap rohanni kell, még akkor is vannak szituációk, amikor leülhetsz (akár a WC-n), és vehetsz néhány mély lélegzetet, és tudatosíthatod magadban, hogyan is állnak a dolgaid belül: hogy érzed magad, mit súg a tested, biztos, hogy jó érzéssel bírod azt a még ki tudja hány eltervezett programot, vagy ideje talán szelektálni, és csak a tényleg lényegesekre szorítkozni aznap? A legjobb, ha mindezt reggel teszed: hihetetlen eredményes az, amikor a napot úgy kezdjük, hogy (akár cetlin, akár csak fejben) tervet készítünk. Ehhez képest legtöbbünk első dolga a mobil, az internet, az idegrendszerünk még alig éledt fel, de már a világpolitika hírei zaklatják fel, vagy a közösségi oldalak szívják be, olyannyira, hogy pár perc alatt a totális zaklatottság és szétszórtság állapotába kerül, már rögvest napkezdéskor. Tégy egy kis erőfeszítést, hogy ébredés utáni első órában telefonhoz nem nyúlsz, internet közelébe nem kerülsz, hanem nyugodt reggeli készüléssel alapozod meg a napot.
   
3. TÁPLÁLD AZ IDEGRENDSZERT
   A tél közepe ajurvédikus értelmezésben egy erős Váta hatás alatt álló (de egyébként Kapha által is meghatározott) időszak. Ez a hideg és száraz minőség különbözó módokon hat ránk: a sok felső légúti betegség is jele a Váta működésének, de az idegrendszerünk gyengülése, érzékenysége, kimerülése (stressz), illetve lelki értelemben a szorongásra és depresszióra való hajlamunk felerősödése ebben az időszakban mind ennek a hatásnak köszönhető. Erre az ajurvéda a már elég jól ismert, ún. stresszkezelési módszerek (meditációk, légzőgyakorlatok, a fent említett tudatossági gyakorlatok, stb.) mellett más javaslatokkal is él. Az idegrendszerünk testi minőségű is, és szó szerint táplálható. Amire az idegeinknek szüksége van, az a (jó minőségű, hidegen sajtolt) olajak. Télen a testünk (mint a mókusok az erdőben) a magas zsírtartalmú ételekkel tudja megtámogatni magát: fogyassz a szokásosnál több magvat, és hidegen sajtolt olajat. Az olajat ne főzd, inkább salátákra, vagy a már levesek tetejére csorgasd rá, vagy medicinális jelleggel akár (napi 2-3) evőkanállal is fogyassz belőlük. De kívül is olajozunk az ajurvédában: ez a naponta gyakorolt ún. abhyanga, vagyis teljes testi önmasszázs. Szezám-, vagy más olajjal zuhanyzás előtt átmasszírozni a testünket, nemcsak megnyugtató, kellemes, de ha elég kitartóan visszük bele az olajat a bőrön keresztül mélyebbre a szövetekbe, akkor az egészen az idegekig hatol. Nagyon meghálálja a test ezt a rutint, érdemes tehát beiktatni ezekben a napokban. Hasonlóképpen az orrjáratok olajozása is nagy segítség: nemcsak védőréteget képez a hideg ellen az érzékeny nyálkahártyás területnek, de a homlokfelé eljuttatva az olajat az idegrendszerünkre is kihatással van. (A légutak ajurvédikus karbantartásáról IDE KATTINTVA olvashatsz).
   
4. MELEGÍTS
   Nemcsak száraz, de hideg is a Váta (és a Kapha is). Talán egyértelmű, hogy ilyenkor sálat, sapkát veszünk fel, és valaki még a derekát (adrenalint termelő székhelyét) is tudatosan melegen tartja, sállal kendővel, melegítő palackkal, stb. A „vacogás” (nemcsak testi, de lelki értelemben is ) rövid távon stimuláló hatású, de hosszabbtávon idegrendszerileg megterhelő. De melegíteni belülről is lehet, és nemcsak forró teákkal, meleg levesekkel, de fűszerekkel és bizonyos idegrendszert tápláló állagokkal. A (kizárólagos) nyers, és száraz étkeket előtérbe helyező diéta kifejezetten nem ajánlott, annál inkább a meleg és krémes (de nem tejes) állagok előtérbe helyezése lényeges. Turmixolt zöldséglevesek, főzelékek nagyon jót tesznek ilyenkor. Fogyassz többet ezekből, persze figyelve, hogy a főzelék ne rántásból álljon csak: a turmixgépek idején érdemes inkább a téli gyökérzöldségek pürésítésével fokozni a krémes állagot.  Ami pedig a fűszereket illeti: minden karácsonyinak tekintett („mézeskalácsos”) fűszer ilyenkor tökéletes: gyömbér, fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, kardamom, és időnként a cayenne, vagy a chili. Készíts keveréket, és csipetnyit (az olaj mellett) szórj a főzelék, vagy a leves, vagy a párolt zöldséged tetejére, napi szinten fogyassz ebből. Melegít még természetesen a testmozgás, tehát:
   
5. MOZOGJ
   Furcsán fog hangozni, de a testnek a túl sok ülés stresszes. A testünk nem arra alakult, hogy statikus, kitartott pózban maradjon sokáig. Ezen kívül a meleget, a belső tüzet (a fenti ajánlásoktól eltérően nem annyira étkekkel, vagy fűszerekkel), hanem légzéssel és mozgással is lehet szítani. Először a légzés is egyfajta táplálás, de ezen felül itt az energiát nem kívülről visszük be, hanem belülről hívjuk elő, szítjuk, aktivizáljuk. Ha más testi rutinod nincs is, igyekezz ezekben a hetekben azért naponta legalább fél órát tempósan gyalogolni. Ilyenkor beindul a keringés, így eljuthat a perifériákra, a hajszálerekbe is a friss oxigén (tüzelőanyag), tisztul is a szervezet, és a sok (egyébként ilyenkor tényleg fontos) pihenés mellett nem tunyul el. Kutyasétáltatók nyilván ebből a szempontból előnyben vannak, de lehet a munkahelyre (legalább néhány megállónyit) gyalog menni, vagy lehet liftek helyett a lépcsőzést választani – számtalan mód van arra, hogy naponta (sokszor kicsit) megmozgasd a tested.

MÉH-IDŐ

Ha a test megkapja, ami a magáé ilyenkor (melegítés, olajozás, önmasszázs, szauna, inhalálás, táplálás, alvás, pihenés, elcsendesedés), akkor nem nehéz eljutni abba a letisztult térbe, ahonnan idegrendszeri problémák (szorongás) és lelki torzulások (letargia, depresszív hajlam) nélkül tudunk bepillantani a belső világunkba, amit a nőknél kifejezetten méhtérnek is nevezhetünk. A tél közepe energetikai értelemben a nőknél egy hangsúlyosan méh időszak. Nemcsak arról van szó, hogy méhünk (férfiaknál a hara) ténylegesen egy (ős-)barlang, de arról is, hogy a méhtér (yonisthana, vagy a hiranyagarbha) az inkubációs folyamataink, a csendes, tudatalatti átalakulásuk, fejlődésünk tere is. Mint mag a föld alatt, mi magunk is belül és mélyen, szemnek nem látható módon készülünk az újjászületésre. Januárban újévi fogadalmakat tenni (számomra) olyan, mint egy koraszülés. Eljön majd a vajúdás és szülés évente ismétlődő ideje később, de most még a türelem, a kivárás energiáival jó ismerkednünk. A méh tere ilyenkor mélyül és befelé tágul. Nem extrovertált, hanem introvertált, nem teremt, hanem támogat. Kifejezetten erős ilyenkor az energetikai kapcsolat a gyökereinkkel, a Föld mélyével, Anyabolygónk magnetikus magjával-magmájával, belső, központi melegével. Elmerülni, sőt regressziós folyamatainkba belemenni ebben a forró, meleg inkubációs térben kitüntetett pillanata az évkör munkának. Legalább annyira fontos, mint tavasszal foganni, nyáron „virulni”, ősszel fókuszálni. Az ezzel kapcsolatos gyakorlatokat és meditációkat mi a MÉH-MUNKA kurzusain (mind az Évkör, mind a menstruációs tanfolyamokon) gyakoroljuk, kultiváljuk. Ha érdekel, szeretettel várlak, részletek erről IDE KATTINTVA olvashatók)!

Méhem mélyéről kívánok Nektek hiteles januárt!

Réka