Eredetileg publikálva: 2016. november

Hát persze, hogy megkaptam az inspirációt egy kis novemberi végi ajurvédikus cikk írásához: itt ülök, rágcsálom a mézes-reszelt gyömbéremet, iszogatom a teámat, mert már napok óta betegeskedem, krehácsolok… Persze a tanítást nem adtam le (miért is tenném ugyebár, khm, khm, kuc, kuc…?) De emiatt most kíváncsian várhatom, hogy vajon idén (is) belobban-e a tüdőm (gyerekkorból hozott gyenge pont és persze a szívvel és a kötődésekkel kapcsolatos pszicho-szomatikus téma), vagy elegendő lesz a torok köszörülgetés ahhoz, hogy változtassak, módosítsak azon, ami épp most van (nincs).

Meditálgatok tehát bögrém társaságában azon, hogyan is hatott rám az elmúlt időszak külvilága és persze hogyan hatottam magam önmagamra. Minden teljesen világos, kérdések helyett sorakoznak bennem a válaszok, mert hiszen amikor a tudás nem elég, a test “beint”, megálljt parancsol, ezzel vezet s mutat utat és ad válaszokat (még ha köhögés formájában is). Hála érte, még ha kicsit hangos is ez a krahácsolás itt (bízom benne legalább Ti még időben meghalljátok)!

A krehácsolásban az a “remek”, hogy azonnal ráirányítja a figyelmet a légzésre – azzal, hogy az ember észreveszi, hogyan (nem) lélegzik (rendesen). Az egyébként is sekélyes légzésünk ilyenkor még szaggatottá is válik, alig emlékeztet arra a fluid áramlásra, ami normálisan az egész testet táplálni hivatott. Amikor a légzésünk lágy, laza, nyugodt, áramló és mély, az mindig arra utal, a belső harmóniában van a külső világgal: nincs dugulás, nincs töredezettség, nincs stressz, szorongás. A légzés nem pusztán oxigéncsere, hanem teljes egészségünkre kiható kommunikációs folyamat. Az elmére, a lélekre és a fiziológiánkra (idegrendszer, endokrin rendszer) egyaránt hat. A légzés zavartsága mindig mélyebb okokra utal, és vice versa, még ha ezt a bacilusoknak, vagy a novemberi hideg-latyakos időjárás (egyébként nagyon is valós) hatásának tudjuk be.

A légzés maga az élet: van első és utolsó lélegzetvétel – és hogy ez mit is jelent, mindannyian értjük (az “utolsó vacsora” másról híresült el, és általában véve nem az evést tartjuk az életben maradásunk elsődleges feltételének). A légzésünk olyan nemes szervekhez kötődik (szív, tüdő), melyek teljes testre kihatóan minden egyes sejtünk táplálásáért felelősek. A Védikus tanítások szerint a légzésünk együtt mozog az ún. pránával (chi, életerő, vitális energia) is, mely különféle finom csatornákon keresztül áramlik a testünkben. Légzőrendszerünkre figyelni, karban tartani tehát az ajurvéda szerint nagyon kifizetődő, mert többről szól, mint gondolnánk. Sőt: a légzés transzformatív erejű.

Hogyan és miért?

Ehhez egy kicsit most “ajurvédikusabbra” kell, hogy váltsam a megközelítést.

A prána csatornái a testben

Az Ajurvéda szerint mind anyagi és energia jellegű áramlások zajlanak a testünkben, melyek szépen körülhatárolható csatornákon keresztül utaznak bennünk körbe-körbe. Ezek a vitális csatornák (strotamsi-k vagy strotasa-k) behálózzák az egész testet. A légzésünket érintő csatornát prana vaha strotas-nak hívják, ami végül is mindegy is, de megemlítem, mert ez a rendszer egyébként nagyon hasonlít a a nyugati orvoslásban légzőrendszerként ismert (orr, orrjáratok, arc-, és homloküregek, légcső, tüdő) rendszerhez, de talán még fontosabb és kiterjedettebb a működése, mivel a prana vaha strotas a szívet is magában foglalja és “intim” viszonyban áll az emésztési rendszerünkkel is.

Legfontosabb funkciói:

• légzés
• gondolkodás
• érzelmi kapacitás
• metabolizmus (a táplálék energiává, életerővé, és tudatossággá való átalakítása)
• magasabb szintű tudatosságunkkal való kapcsolat

A pránacsatorna még mélyebb jelentősége

Az Ajurvédában minden egyes ilyen csatornának megvan a maga gyökere (mula), vezetéke (marga) és nyílása, kimenete (mukha). Mind a háromnak fontos munkája van a csatornán belüli áramlás harmonizálásában. A gyökér az, ami a finomabb okokra, a betegség “gyökerére”, illetve mögöttesebb összekapcsolódásokra utalhat, a kimenet pedig nagyon hatásos gyógyító pont (amivel időnként nemcsak a fizikai test gyógyulására hathatunk).

A prana vaha strotas gyökere a szívben, és az emésztési traktusban található. Vezetéke a testen belül a légutak, az orrjáratoktól a torkon keresztül a légcsövön át a hörgőkig és a tüdőhólyagocskákig tart. Kivezetése pedig az orr és az orr nyílások. Mind a három terület (szív, emésztési traktus és az orr) nagyon fontosak. Miért?

A szív

A szív a test legfőbb “útkereszteződése” – minden (testi, érzelmi, energetikai) szinten. Ráadásul a prána csatornán túl még két másik csatornának is a gyökere (plazma-, és nyirokcsatornáé, ill. a mentális csatornáé is). Olyan, mint egy központi pályaudvar, melyen keresztül testünk minden egyes sejtje kapcsolatban állhat egymással. Emellett a szív az ún. ojas-nak, vagyis a vitális életerőnknek is a székhelye (aki ismer és jár az óráimra tudja mennyit beszélek arról, milyen fontos különösen a modern világban élő nőknek az ojas táplálása!). Az ojas a testi, lelki és spirituális “nektár”, ami rugalmas erőnket, termékenységünket, befogadó és elengedési képességünket táplálja. A szív emellett érzelmi központunk és szívcsakránk is. Erről külön fejezetet lehetne írni (lehet egyszer fogok is). De most annyi elég lesz, hogy a szívben gyökerező prána csatorna pontosan a szíven keresztül teljesen összefonódik a test más nagyobb és finomabb csatornáival, ezáltal a szív ezt a csatornát képessé teszi arra, hogy rajta keresztül mély és radikális változtatásokat eszközölhessünk az elménkre és a test szerveire. Ez talán meg is magyarázza, hogy a légzés miért is tartozik az egész világon, vallásoktól függetlenül, a legelterjedtebb spirituális gyakorlatok közé (az éneklés is erősen kihat a légzésünkre!). És tény, hogy a pránajáma gyakorlatok is több szinten is megtámogatják az egészségünket

Az emésztési traktus

Az emésztőrendszer nagyon fontos az ajurvédában, mert ez az agni (a metabolizmus “szent tüzének”) székhelye. A kiegyensúlyozott agni egészségünk sarkalatos köve – és egyben minden betegség és egyensúly borulás gyökere is. Emiatt fontos a prána csatorna és az emésztő traktus kapcsolata. Az agni az átalakítás hője, tüze, melynek természetesen a megfelelő lángoláshoz levegőre van szüksége, ami pedig ugye a prána csatornában kering.

Ezen túl van egy különleges kapcsolat a tüdő és a vastagbél között. Ez részben annak köszönhető, hogy kilégzés során elindul bennünk egy felfelé mozgó energia (udana vayu), melynek székhelye a tüdő, belégzés közben pedig egy lefelé mozgás érezhető (apana vayu), mely az ürítésekért (vizelés, székelés, menstruáció, szülés) felelős irányzat, melynek székhelye a vastagbél. Ez a két áramlat folyamatosan és arányosan fluktuál, ill. keveredik bennünk – jó esetben. A vastagbél egészségének megtartása tehát direkten kapcsolódik a légzőrendszerünk egészségéhez.

Az orr

A kivezető nyílása a prána csatornának az orr. Ez terápiás szemszögből nézve nagyon fontos tény. A mi világunkban nem vigyázunk eléggé az orrunkra (bár a szájápolás szerencsére mindennapos). Az orr nemcsak légzőszerv, hanem a finomabb energiavezetékekhez is közvetlenül kapcsolódik. A két orrjárat az ún. ida (hold, lunáris) és pingala (nap, szoláris) csatornák nyílása is egyben. Ezek magyarázata ismét rendkívül sok időt venne igénybe, elég legyen annyit említeni, hogy ez a két csatorna a két agyféltekére, ill. a gerincünk mentén az egész idegrendszerünkre, és motorikus rendszerünkre is kihat. Egyszerű légzőgyakorlatokkal,  illetve az orrjáratok napi tisztító olajozásával egészen mélyre ható változásokat eszközölhetünk magunkban.

A test gyenge pontjai

Van egy szanszkrit szó, a khavaigunya, melynek jelentése “gyenge pont”: ez a kifejezés a ránk személyesen leginkább jellemző fiziológiai sérülési lehetőségekre utal. A khavaigunya oka lehet genetikus, családi jellegű, vagy valamely korábbi traumás élmény, bármi feldolgozatlan érzelem, vagy egy korábbi testi sérülés, betegség eredménye. A lényeg hogy vannak területek, vagy konkrét szervek, vagy szövetek, melyek bennünk különösképpen érzékenyek, az ajurvéda magyarázata szerint amiatt, mert ott a három dósha (hatóerő, váta, pitta, kapha) egyensúly vesztetten kering, kvázi elakadt, vagy blokkolt, de minimum valamely minőségben többletes, illetve hiányos (de nem harmonikus, kiegyensúlyozott). Ez a diszharmonikus és esetlegesen blokkolt energiaáramlat pedig idővel megakadályozza a terület megfelelő működését.

Ami konkrétan a légzőjáratok egészségét illeti elég kiszámíthatóak ezek a helyek. Amikor egy könnyed náthánk van, néhányunknak fontos azonnal a tüdőre is odafigyelni, még ha nem is jelennek meg ott rögtön a tünetek. Vagy éppenséggel az arc-, és homloküregek védelme kerülhet az előtérbe. Bármelyik jellemző rád, ha egyáltalán eddig megfigyelted, az biztos hogy a kezdő betegség személyesen jellemző továbbterjedési milyensége egy ajurvédikus “gyenge pontra” utal. Jó hír: kellő figyelemmel felgombolyíthatóak a mélyebben fekvő, személyes  okok is.

---

Ha érdekel, kattints tovább az alábbi őszi ajurvédikus témákban írt cikkekhez:

• A három dósha hatása a légutakra
• A légutak általános (napi) karbantartása: a prána csatorna és a felső légutak

---