Szülés, nőiesség, menstruáció, erő, önismeret, élet egy dúla szemével, avagy te is sorsod áldozataként viselkedsz, vagy tisztában vagy saját erőddel?
(Kánya Andrea a “GirlPower” blogján megjelent cikke. Eredeti megjelenés 2015. március 5.)
Jó, lehet hogy egy kicsit erős címet adtam a cikknek, de ha végigolvassátok, remélem megértitek, miért, és legfőképpen mire szerettem volna mindenképpen felhívni a figyelmeteket.
Egy nagyon érdekes előadáson vettem részt a minap Újlipótvárosban. A Stúdió 11-ben megrendezett Angyalkoktél elnevezésű sorozat kedd esti előadója Gáborjáni Réka dúla és jógaoktató volt. Nevével már korábban sokszor találkoztam, így nem volt kérdés, hogy meg akarom hallgatni az előadást, amely a “Hogyan legyünk egészséges kapcsolatban testünkkel?” címet viselte. Persze – ahogyan általában lenni szokott – voltak fenntartásaim, hiszen (Rékát nem ismerve) nem tudhattam, hogy nem-e valamiféle túlmisztifikált, spirituális katyvasz fogad majd, de nem volt mit vesztenem.
Igen szép számmal összegyűltünk Réka előadására, aki nagyon szimpatikus volt már az első pillanatban. Elmesélte, hogy akkor lett dúla, mikor azt még egy „föld alatti mozgalom” keretein belül tanulhatta, ráadásul Geréb Ági tanításával indult neki a dúlai pályának. Emellett Rékáról tudni kell, kismamajóga oktatóvá vált, ahogy fogalmazott: azután, hogy rájött az első szülése után, mindent – mármint a szülést – a jógából és annak minden eszközével csinált. Ami még nagyon jó volt Réka előadásában, hogy szinte rögtön az elején leszögezte: spirituális a téma, azonban távol áll tőle mindenféle szirupos misztikum, ez inkább – ahogyan ő mondta – egy leföldeltebb, öngyógyítási folyamatról szól. És én ennek rendkívül örültem.
Réka azzal kezdte, hogy korunk kismamaközössége mennyire megváltozott, egyszerűen mások a várandós nők, mint 10 évvel ezelőtt – főleg a nyitottság mélyebb, „lelkibb” megélésében. A szülés egy rendkívül intenzív testi folyamat, amely teljesen átstrukturál – és mivel ez egy nagyon igazi és nagyon őszinte folyamat, ezért is félünk tőle nagyon – hangzott el az előadáson.
„A testnél nincsen őszintébb tükrünk”
– mondta Gáborjáni Réka.
Szülés, ciklusok, hormonok
A szüléssel kapcsolatban sok nő arról számol be, hogy valamiféle erő szállja meg közben. A női erőnek gyógyító hatása van, a nők pedig fantasztikus átalakuláson mennek keresztül, amint megtapasztalják önnön erejüket. Ám tudni kell: az erejüknél levő nőknek is ugyanúgy vannak problémáik, ugyanakkor mégsem áldozataik sorsuknak – és ez itt a kulcs Réka szerint.
„Sokan ugyanis az áldozatiság rabságában élnek egész életükben.”
Gáborjáni Réka szerint ezt az erőt nem csak akkor tudjuk megélni, ha már szültünk, csak épp akkor válik automatizmussá. „Folyamatosan szülünk. Saját magunkat” – fogalmazott az előadáson a dúla.
„Ebben a kultúrában hatalmas terhekkel indulunk neki a világnak. Gondoljunk csak akár a kor vívmányaira, amellyel a bioritmusunk teljesen felborult. E vívmányok által már nem kell alkalmazkodnunk a környezetünkhöz (például a sötétséghez), azonban ennek már a mi generációnk issza meg a levét” – mondta Réka.
Az előadáson arról az aggasztó tényről is beszélgettünk, hogy az agyunk hogyan viselkedik karmesterként, és hogy az agyalapi-vagy tobozmirigyünknek milyen szerep jut akkor, mikor a petefészkünknek parancsot ad a hormontermeléshez az alapján, hogy világos van-e, vagy sem – és itt jön ismét képbe a nagy zavar, amit a váltott műszakú munkánkkal, a különböző fényforrásokkal, felborult életünkkel működtetünk, így nem csoda, ha sok nő hormonháztartása, ciklusa is felborul. De ugyanilyen rossz forrás a telefon is, amit éjjel-nappal nyomkodunk, sőt még éjjelre sem kapcsolunk ki, pedig érdemes lenne, mivel a melatonin-termelést is kikapcsolja (azért is nevezik a sötétség hormonjának, mivel sötétben termelődik): a melatonin felelős az alvási ciklusért, és bizonyítottan antioxidáns, valamint rákellenes hatása van.
Titkold el? Tényleg?
Van bennünk egy ősasszony Gáborjáni Réka szerint, vagyis: mindannyiunkban lakozik egy régi nő, akit génjeink hordoznak magukban.
A Vörös sátor című klasszikusból is tudjuk, hogy bizonyos körökben, kultúrákban, szokásokban a nők együtt menstruáltak – a matriarchális társadalmakban ez természetes is volt (és ma, egy munkahelyen dolgozó nők előbb-utóbb együtt menstruálnak). A menstruáció egy természetes folyamat, amelyet a mai kor társadalma valamiféle gusztustalan, takargatnivaló jelenségnek állít be. Gondoljunk csak a tamponreklámokra, ahol a – kék színű – folyadékot minél inkább titkolni, rejtegetni kell, és már a kislányokba is azt sulykolják, hogy ez a bizonyos havi “baj”(!) egy rettenetes átokcsapás, egy szörnyű, havonta jelentkező kór, amit minden nőnek szégyellni kell. Réka előadásán például ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra a paraszti hagyományra, mely során a parasztasszonyok vérrel öntözték meg a gyógynövényeket, de azt is megemlítette, hogy korábban szó sem volt sem tamponról, sem betétről, helyette inkább a szalmában hittek, amelyet aztán visszaforgattak a földbe. Igen, ez volt az igazán környezettudatos élet, nem pedig a mai. Ma már rohanunk, százfelé vagyunk, és közben még ezt az alapvető tisztulási folyamatot is elnyomjuk.
Megtisztulás
És hogy mennyi mindenre jó még a menstruáció? Bizonyított tény, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak, mivel menstruáció során megtisztulnak. Ehhez semmiféle spiritualitás nem szükséges. A menstruáció során ráadásul egyfajta érzelmi toxin, vagyis méreg is távozik a szervezetünkből – mondta Gáborjáni Réka. Egészen egyszerűen az történik, hogy kitermeljük a sok szart, ami az életünkben ránk rakódik. Épp ezért vannak hangulatingadozásaink is, hiszen egyfajta érzelmi, gondolati, energetikai megtisztulásról is szó van, melyet női harcos archetípusunk pedig felvállal – később pedig a világban is tudja hasznosítani ezt az erőt.
Réka előadása végén a különböző gyógynövényekhez való visszatérésre hívta fel a figyelmet, hiszen ez egyfajta földközeli életet rejt magában, és a ritmus fenntartása pedig egészségmegőrző hatású.
A dúla előadása tényleg rendkívül lenyűgöző volt. Nemcsak azért, mert többedmagammal egyetemben kissé talán jobban odafigyelek azóta önmagamra, befelé, kis papírkákkal járkálok, meghallom a belső hangot, miegymás. De fontos hangsúlyoznom, hogy Réka szavaiban minden mondat kincset ért. Például az is, amely a fogantatással kapcsolatban került szóba a beszélgetésünk során, és amelyben azt tanácsolta: tegyük fel magunknak a kérdést, mi történik, ha mondjuk megcsal a férjünk. Réka tanácsa:
“foganj meg a szituációval, és ez az erő fog irányítani. Fogadd be a helyzetet, add át magad neki, és megszülöd saját magadat új minőségben.”
Fantasztikus, elgondolkodtató szavak, melyek egyre közelebb hoznak a bennem élő ősanyához is, és amelyek után elindulhattam egy olyan úton, amelyen vállalom, tisztelem, sőt büszke vagyok arra, hogy nő vagyok.
És utoljára egy jó tanács, Rékától: fogj egy naplót, és kezdj magadra odafigyelni. Jegyzetelj, mikor, milyen napszakban jön meg, hogyan érzed magad, hogyan éled meg, milyen a fájdalom és mit üzen neked. Az önismeret első és legfontosabb lépcsőfokára léptél.
***