Eredetileg 2013-ban publikálva.
Az Újév első napjaitól kezdve egy sokunkat érintő, karmikus (több generáción át viselt) trauma foszlányai keringenek körülöttem. Dolgozom ezekkel a témákkal nap mint nap, magamban és Veletek, konkrét történetek, tanácsadás, támogatás által is. Feltűnő ennek a témának a hirtelen és hangsúlyozott felszínre kerülése, úgy érzem hangját akarja hallatni, gyógyulásra, gyógyításra vár, méghozzá sürgető módon. Pár napja pedig a One Billion Rising világméretű eseményei kapcsán merült fel bennem az a konkrét kérdés, hogy lesz-e valaha is olyan világ (és ha igen, vajon mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz), hogy ne kelljen soha többet már olyan szavakat hallanunk, hogy „családon belüli erőszak”, „megerőszakolt kisgyerekek”, „legalizált abúzus”, hogy ne kelljen kényszerből választott abortuszról, félelemből, szegénységből kifolyólag otthonról elküldött kisbabákról, vagy a kórházakban a vajúdás órái alatt elszenvedett, a medikalizált biztonság álarca mögé bújtatott durva szülésvezetések történeteiről, stb. beszélni?
De Földanyánk is roskadozik alattunk! Gaia segítségért kiált! Az állatok kihalási rátája az egekig rikolt (ilyen számokat csak azokban az időszakokban látnak a geológusok, amikor tudva lévőleg teljes élet kipusztulás következett be itt a Földön). Energiaforrásait kiaknáztuk, de arroganciánk töretlen: ha nincs már kőolaj, sebaj, itt a fracking, a palagáz, és egyébként meg irtsuk ki gyorsan azt a sok esőerdőt, mert hát mi más is lenne a dolga mindezeknek, ha nem az, hogy a sáska mentalitásba zuhant emberiség perc-életű komfortját tartsa fenn?
Ez az idézet került elém, lefordítom és megosztom, mert szeretném, ha mások (Ti) is elmerenghetnétek rajta.
Emlékeztetőül: a feminin és maszkulin jelzők a bennünk élő férfi(as) és női(es) minőségekre utalnak, tehát soha nem leegyszerűsítve nőkre és férfiakra – nem győzöm ezt eleget hangsúlyozni. Nőkben is van torzult, tomboló és agresszív yang, és a férfiakban is befogadó yin... Hangsúlyozom ezeknél a fajta idézeteknél, hogy a yin és a yang egyensúlyáról igyekszem én is mindig beszélni. Nem csak arról van szó, hogy az egyik nem jobb a másiknál, de a kettő nem is létezhet egymás nélkül. Egy fának, a növényeknek szüksége van napra, vízre. Ha túl sok nap, vagy túl sok víz – az betegséget, egyensúlyvesztést, végül pusztulást eredményez. Világunkban hihetetlen hiány van a torzítatlan yang tiszta és teljes önmegismerésre törekvő bátor fókuszából, de sajnos legalább akkora hiány van a yin elfogadó, egység felé vonzó minőségéből is. Sokakban mégis ellenállást kelt a nőiesebb yin-ség hangjának felerősödése, vagy akár csak megszólalása is: sok a tabu, sok az ellenállás, sok a félreértés… Ha azt vennéd észre magadban, valamennyire is így érzel, azt javaslom, merülj bele, tekints rá kényelmetlen, feszítő ellenállásaidba és nézd meg miből fakad… Nemcsak magadat gyógyítod ezzel, hanem sokkal több(ünk)et.
„Amikor az első, a földbe gyökerező csakra blokkolt és zárt, a női minőséget megtestesítő Anyaföldtől való leválasztottságunkat éljük meg: árvának és elanyátlanodottnak érezzük magunkat. Amikor a maszkulin túlzottan tombol bennünk egyéni és kollektív szinten, akkor a biztonságunkat az anyagi dolgokban véljük megtalálni. Az individualitás a kapcsolatok fölé, az önös indíttatások a családi, társadalmi és globális felelősségvállalás fölé kerekedik. Minél elválasztódottabbnak vagyunk a Földtől, annál ellenségesebbekké válunk a női minőségek irányában is. Lemondunk szenvedélyességünkről, kreativitásunkról, és termékeny, szakrális-szexuális természetünkről. A végére az egész Föld életveszélyessé és életellenessé válik. Emlékszem, egyszer egy sámán gyógyító asszony mondta nekem azt, hogy „Tudod, miért vágják ki az esőerdőinket? Azért, mert nedves, mert sötét, mert gubancos, és nőies.” – Alberto Villoldo
Mint mindig, a belső munkát (is) javaslom. Javaslom, hogy lelkes, táncos, milliárdos közösségi felkelés után, kihasználva az évkör befelé húzódásra, méhbemerülésre invitáló utolsó napjait, vonulj vissza belső indíttatásod szerint egyszer, kétszer, vagy akár többször is, és engedd magadon belül felszínre azokat az érzéseket, amik a nőiséggel kapcsolatos traumák kapcsán benned élnek.
Egyszerűen engedd meg, hogy ezek előjöhessenek, mert elég volt az elfojtásból! Legalább magunkon belül nézzük meg mi történik, ha engedjük az érzéseink szabad áramát.
Nézzük meg belül: mit érzel? Fájdalmat? Haragot? Tompaságot? Feszülést? Görcsöt? Áramlást? Nehézséget? Hideget? Meleget? Vagy akár örömet? — Képes vagy-e egyáltalán nyersen, kognitív, illetve érzelmi tolmácsolás nélkül érzékelni mindazt, ami itt téged most ebben a világban körbevesz?
Oly sokunkban oly mélyen van mindez eltemetve, hogy gyakran már az érzés sem megy, vagy csak nehézkesen. Lefojtás mellett remekül tudunk “sminkelni” is, ezt akkor tesszük, amikor megérezzük az érzést, de azt mégis mesterségesen (külcsínt s belbecset egyaránt manipulálni óhajtó módon) “pozitív” kategóriákba címkézzük. Példa: hányszor hallom az ilyen mondatokat tőletek: “fáj nekem ez a világ, ezért menstruációkor majd szétrobban a méhem, de én ugyebár “tudatos” nő vagyok, ezért úgy csinálok, mintha nekem ez a fájdalom örömet szerezne…”. Nagy örömet (is) tud szerezni a menstruáció, de nem lefojtások árán! Ahogy Prince Ea (rapper 😉 ) a lenti, a fiatal generációt megcélzó, öko-tudatos videójában mondja: “The thing about Truth is, it can be denied but cannot be avoided.” (Az igazság megtagadható, de nem elkerülhető.) De a képzelt vagy valós méltóságunkat megőrizni akarásunk az igazságot túl gyakran külső és komfortra törekvő belső világunk által támogatott, de legalábbis megtűrt kategóriáiba skatulyázza be.
De mi van, ha nem ezt teszed? Mi mást tudsz még torzítatlan érzéseiddel tenni, ami a valódi elfogadás irányába vihetne? És amikor elindulsz ebbe az irányba, a tiszta, torzítatlan, kendőzetlen érzések irányába: mit szeretnél, mit tudsz ezzel az árammal kezdeni? Kész vagy-e elengedni azt a csomót, ami téged és az érzés tagadását benned fenntartja? Vagy szükséged van-e rá még valamiért, lehet éppenséggel pont a megtartó ereje miatt? Persze néha szükséges, hogy a meglévő status quo fennmaradjon – de akkor is maradjon fenn egyelőre úgy, hogy ez tudatos belegyezésed, nem pedig a fel nem ismertségből fakadó reflex eredménye. És legalább a játék kedvéért, vagy akár valósan is belehasítva: nézd meg, mi válna belőled, ha ez a megtartó csomó kioldana és elhagyna téged, vagy ha ezt most te elengednéd! Vajon mi maradna a lefojtott, átsminkelt vagy torzult érzések helyén?
Nézd meg, mi van a hiányon túl… és lehet, hogy csodát találsz.
Szeretettel,
Réka
U.I. 2015. április: … ezt a cikket régebben írtam (eredeti itt: http://www.obolkut.com), de ma intuitív, belső indíttatásra újra előszedtem, beleírogattam, majd újra publikáltam. Szinte azonnal az alábbi pár nappal ezelőtt YouTube-ra feltett videó került elém (talán válaszként?). Megosztom, gondolva gyönyörű gyerekeimre, vagy bárkire, aki ért angolul, és nyitott a rapp stílusra – ;). Ha ez nem fekszik, akkor alább a szokásos z.e.n.e.
GÁBORJÁNI RÉKA KONZULENS 