Változó Világunkban most a NŐK levetkőznek… Letépik magukról túl szűkre sikeredett ruháikat. Visszaadják nem igazán magukra szabott kölcsön-rongyaikat, melyekben a szabad mozgás és a T.Á.N.C. lehetetlen.

Nem kellenek már azok a ruhák, melyek formába szorították vadságukat.

A nők mostanság szekrényeiket ürítik…

Saját, belső divattervezőjükre hallgatnak. És mindegy is, mennyire érzik magukat sérülékenynek ruhátlanul: most ott állnak pőrén, hogy megláthassák magukat.

“Milyen legyen a szabása az új ruhának vajon? Milyen anyagból készüljön, milyen tapintású, milyen színű legyen?” – hümmög magában, válogat és gondolkodik sok nő mostanság valahol ott belül…

Olyan ruhákat választanak most, amik testük és lelkük táncát felélesztik, inspirálják.

Változó Világunkban most sok nő Szakrális Menyasszonyi Öltözékét álmodja meg.

De…
Még ezelőtt…
MOST…
először azt próbálgatják, hogyan is tudják saját bőrüket pőrén,

kényelmesen, elfogadással, önszeretettel

viselni és elviselni…