Ez alkalommal egy rövid, de gyönyörű kis filmet osztanék meg veletek, a címe: Barátnőm Maia. Szerzője Julia Warr (amerikai tv riporternő).

Olyan hihetetlen egyszerűséggel, de kivételes szépséggel mutatja be, hogy mennyire kevés (és mégis sok) kell ahhoz, hogy belső békénk, értékünk, belső erőnk, egészségünk kibontakozhasson és hétköznapjainkban is megnyilvánulhasson…

Mikor a csoportjaimban veletek dolgozom, gyakran azt tapasztalom, hogy nőként (csak nőként?) azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy életünk szellemiséggel teljen meg, hogy kiteljesedett lehessen valami különöset kell csináljunk, hogy valami mást, mint amit már úgyis teszünk, hogy valamilyenné kell, hogy “váljunk”, valamivé meg kell érjünk, hogy valahová el kell, hogy “jussunk”, mert ahol vagyunk (szimbolikusan vagy konkrétan) nem “elég”.  Ezen, a modern világban elterjedt értékek alapján lehet, hogy Maia a hétköznapiság bájainak megélésére invitáló  szavai nem hangzanak túl csábítónak.

De persze mindkettőre szükség van. Szükség van a taoista értelemben vett (nem élettelen, tehetetlenséggel terhes, hanem a pillanat teljességével szüntelen párbeszédben lévő) “megelégedettségre” (contentment) és a szúfi értelemben vett  (nem a hiányból fakadó, hanem az eredendő egység emlékét hordozó) “vágyódásra” (longing) – együtt, és egyszerre.

Amit minderről bő lére eresztve elmondhatnék közvetítse inkább erős hangulatával ez a kisfilm. Én annyira megszerettem ezt a videót, hogy rendszeresen ezzel kezdem a napom, és olyan csodálat tölt el Maia iránt, hogy úgy érzem, régóta ismerem őt, és hogy ő már nekem (is) kedves barátnőm…