Íme ismét itt az év legsötétebb napja. Ahol persze a fény megszületése is már a küszöbön. Lassuljunk… De hogy is???
Belégzés. Szünet.
Kilégzés. Szünet.
Mi az, ami van?
Van itt ugyebár egy tény. Egy csillagászati esemény, mely megkérdőjelezhetetlen. A hindu (védikus) naptárban a Dakshinayana egy olyan fogalom, amely a nap az Egyenlítőtől délre való mozgására utal, és egyben a nyári napforduló és a téli napforduló közötti hat hónapos időszakot jelöli.
A nyári napfordulótól (június 21.) a téli napfordulóig (december 21.) a nappalok egyre rövidebbekké válnak, és a nap fénye lejjebb és lejjebb kerül a horizonton. A Dakshinayana időszakában – mondják – “a dévák elalszanak”, ami azt is jelenti, hogy ez az időszak inkább való a folyamatos elcsendesüléshez, elmélkedéshez és a befelé forduláshoz.
Emellett tény az is (sajnos), hogy rettentő kimerültek vagyunk! Tény, hogy ennyi sötét sokkal több pihenést ajándékozhatna a testünknek (a lelkünkről nem is szólva), amit a persze legritkább esetben sikerül csak kiélveznünk.
Itt az idő, hogy a belső fényünket ápoljuk a kifelé szórás helyett!
No, de miért van az, hogy ez a mondat nem biztos, hogy jó érzésekkel tölt el?
Belégzés. Szünet.
Kilégzés. Szünet.
Mi az, ami nincs?
Nem állítom, hogy értem a világunkat: például, ti is észrevettétek, hogy ez az egész gondolatkör, mely ugyebár a lassításról és a befelé fordulásról szól, valahogy egy elbújó kis sunyi üzenetet is rejt? Majdhogynem cinikus az, ahogy (mint két harcos hópehely) a karácsony előtti “légy kedves mindenkihez” összeütközésbe keveredik-kavarodik a “lassulj, csendesedj, fordulj befelé” felszólítással.
Te is azt veszed észre, hogy miközben már a csapból is ez az ajánlás folyik, mégis egyre terheltebbek vagyunk, sőt lassan már maga az ajánlás is idegesítő, mert annyira lehetetlennek tűnik egyszerre magunkra figyelni, de közben mindenki más felé sugározni az Ünnepek alatt elvárt “békét, nyugalmat és szeretetet”? Amire persze mindannyiunk a legmélyebbről vágyik!
Nincs béke és nincs nyugalom, vagy alig. Elvárás viszont bőven…
Sokak, különösen azok számára, akik a Pitta-vezérelt kenyérkereső életszakaszukat élik, úgy tűnik, hogy az év vége és az ünnepi szezon béke helyett inkább valami fergeteges lendületet hoz magával. Száguldást egy képzeletbeli célvonal felé. Sürgető projekthatáridők, a beérkező levelek közötti megválaszolatlan e-mailek tömkelege, az ajándékvásárlás vonzereje, az utazástervezés és az állandóan jelenlévő vágy, hogy egyszerűen jelen legyél szeretteiddel. Ugyanez igaz sok családanyára is persze., csak ott nem emailek, hanem karácsonyi üdvözlők, vagy sütések és főzések jelentenek gyakran ugyanilyen feszes menetrendet ilyenkor.
Elég nagy ez a nyomás! Már-már fullasztó!
Belégzés. Szünet.
Kilégzés. Szünet.
Mi az, amit tehetünk?
Az Ayurvédában mindig fontosnak tartjuk azt, hogy számon tartsuk a ritusandhit, vagyis, hogy évente többször ránézzünk arra a néhány napra, melyek az évszakok közötti kapcsolódási pontokként szolgálnak.
Miért? Azért, mert ezek mindig kényes időszakai az egészségünk megőrzésének!
Tavasszal és ősszel ezeket az időszakokat előre szépen megtervezett böjtöléssel tisztelhetjük meg, pl. hogy helyreállítsuk az emésztést. Nyáron a tüzes Pitta energiák hűsítésével, illetve a kreativitásunk produktív megélésére való fókusszal dolgozhatunk.
Lásd erről az Ajurvédikus kúra ajánlataimat. 2024-25-ben elegendő érdeklődés esetén teljes éves-12 hónapos verzióban indítom. A linken feliratkozhatsz érdeklődői, tehát részvételre még nem kötelező listára.
Ha egy kicsit és izgat a gondolat, írd be magad, hogy a hírkeket erről megkaphasd!
De mit tehetünk télen, a karácsonyi ünnepek tájékán, amikor a lakomázás szinte kötelező közösségi esemény?
Belégzés. Szünet.
Kilégzés. Szünet.
Útmutatás?
Útmutatásom nincs (minél öregebb vagyok, ezek annál nehezebben mennek nekem – és csak félig viccelek). De gyengéd emlékezetőnek ez a kis gondolat, még annyi sem: egy kérdés talán segít pont most?
Mint ahogy a lakomázásból is megárt a sok, “ebből az ihletett békéből sem kell TÚL sok!” – Vagyis: mi lenne, ha nem törekednénk tökéletességre, túl sokra, túl szépre, túl ilyenre, túl olyanra. Mi lenne, ha egyszerűen csak sikerülne megélni egy pillanatot? De azt tényleg!?
Mint két lélegzetvétel közötti tűnékeny pillanat, a téli napforduló is valójában egy hópehely tenyerünkben való elolvadására sem elegendő, szempillantásnyi pauza, egy mulandóbbnál is mulandóbb ki-, és a beáramlások közti áramlat (abba)maradás.
Egy ici-pici idő, amit elmulaszthatunk,
vagy pont nem: megörökíthetünk!
Ennyi talán vállalható? Kiborulás nékül?
Aztán utána úgyis szinte rögvest kezdődik Uttarayana, az északi napforduló, és lassan majd úgyis elkezdünk felébredni, és újra érezni az új élet és energia keletkezésének szikráját.
Bár mindannyian álmodozhatunk egy hétig tartó visszavonulásról (ki egy trópusi helyre, ki az ágyába), az egyedüllétről, az élet feladataitól való radikális eltávolodásról.
De néha elfelejtjük, hogy mennyi gazdagság és kincs érhető el, ha mondjuk egyszer-kétszer (persze egy rendesen átaludt éjszaka után) korábban ébredünk, hogy elidőzzünk a sötétség csendes édességében, miközben a világ tovább alszik. Egy pislákoló láng előtt, egy meleg bögrével a kézben. Mielőtt a gyerekek lábai kopognának a folyosón, és reggelit kérnének, vagy a mobiltelefon zúgni kezdene a nap híreitől. Nem kell túl sok, vagy vagy extravagáns dolog ahhoz, hogy (nemcsak a meleg bögrét), de az életünk belső tankjait újra is megtöltsük.
Mert egy valami, biztos, és ez pedig az,
hogy addig amíg élünk egy valami elérhető,
és mindig az!
Ez pedig a:
Belégzés. Szünet.
Kilégzés. Szünet.
Az elegendő értékelésére nyitott Ünnepeket kívánok mindannyiotoknak, nagy szeretettel,
Réka (2023. december)
Alább pedig egy-két a pillanatnyi csend megélését segítő, karácsonyi ajándéknak is remek Nidra találkozást és belső tartalmakban csillámló programot ajánlok
az Online Boltomból:
GÁBORJÁNI RÉKA • menopauza szakértő, perinatális konzulens 
Szólj hozzá!