Hallgasd meg ezt a Kismama Rádiós hanganyagot!
Mit jelentenek a posztpartum, vagy posztnatális kifejezések?
Kedjük egy szójátékkal.
Ha azt mondom posztnatális – mi az első szó, ami sokaknak az eszébe ötlik? Hmm… valószínűleg (és sajnos) egy másik latin szó: a depresszió…
Mindkét szó, posztpartum, vagy posztnatális latin eredetű, mindkettő szó szerint a szülés utáni időszakot jelzi.
A nyugati világban, az orvosi szakzsargonban a szülés utáni első 6 hétre utal, azért, mert körülbelül ennyi idő kell ahhoz, hogy a méh nagyjából az eredeti méretére húzódjon ismét vissza. Általában a szülés utáni vérzés (lochia) eddigre már teljesen abbamarad.
A hagyományos kultúrákban a posztpartum a szülés utáni első 40 napra utal (ez egyébként kb. hat hét). Ezalatt az idő alatt a frissen szült anyának sok pihenést, sőt, hangsúlyosan fekvést javasoltak a megfelelő felépülés érdekében. Ez a szokás a mai napig megfigyelhető Guatemalában. Koreában, Libanonban… De még a Viktoriánus, századforduló előtti Angliában is szokás volt egy úgynevezett (rémes szó), “anyasági fogságban” (confinement) elidőzni.
Rendszeresen indulnak a szülésfelkészítő tanfolyamaim.
Ha érdekel, akkor itt tájékozódhatsz a honlapomon!
Kínában ezt az időt úgymond “ki kell tölteni”, Görögországban “erősödési” időszaknak nevezik, és Indiában pedig a “japa” szót használják erre az időszakra az asszonyok, mely szó eredetileg egyébként az imával, elmélkedéssel, spirituális elvonulással, mantrázással töltött időt szokta jelenteni. Milyen szép jelentés!
Gyakran hívják hasonló okok miatt azt az időt “szakrális ablaknak”, vagy “szent küszöbnek”, melyet át kell lépni, nyugodtan meg kell élni ahhoz, hogy ténylegesen a túloldalra kerülhessünk. Egy édesanya esetében ugye majd a gyermekét önbizalommal és erővel ellátni képes asszony állapota ez az új “oldal”.
Mindegyik kultúrában hangsúlyoznak néhány dolgot: fontos ilyenkor a meleg, a megtisztulás, a tápláló ételek, és a sok pihenés. A masszázs, a melegterápiák, olajos kezelések, különleges, krémes, pürés ételek, szószok, főzelékek, rituális fürdők, stb. mind-mind alkotóelemei az egyetemes szülés utáni regenerálódási programnak. Ilyenkor a nők nem dolgoztak, és nem is kellett túl sok emberrel találkozniuk.
De a mi modern, nyugati civilizációs posztpartum időszakkal kapcsolatos értésünk ennek szinte az ellentéte. Itt a szülés legfőképp medikális, orvosi szakértelmet igénylő eseménnyé vált, úgymond elvették a nőktől, asszonyoktól az önbizalommal teli gyermekágyas jelenlétet. A kórházból a nőket csak 3 nap után engedik haza, ami önmagában nem lenne baj, ha ez a pár nap tényleg a pihenésről, kényeztetésről és az elsődleges babagondozással kapocsolatos tanításról szólna. De a legtöbbször nem arról szól… Ezután röviddel jön a rokonlátogatási roham, keresztelők, ajándéközön, Pár nap után szinte belefullad a saját érzéseiben már egyébként is fuldokló új anyuka… De közben tőle azt várják el, hogy mosolyogjon, és botlás nélkül vegye az akadályokat, úgy, mintha egész életében erre készült volna. Körülbelül ez az a pillanat, amikor mint szürke szamár a ködben, el is tűnik majdnem minden valamirevaló segítség a gyermekágyas térből.
A hagyományos kultúrákban a szülést magát is holisztikusan, testi-lelki, sőt társadalmi eseményként látták. Amikor nemcsak a kisbaba, de az anyuka is megszülethet, egy új arca, énje kelhet életre. A szülés és az azt követő néhány hét mély beavatás egy nő számára, amit jó nem elkapkodni, és főleg jó egy új élet kezdeteként, nem pedig a régi élethez való visszatérésként látni. Ebben az időszakban egy anya nagyívű és holisztikus, testi és lelki átalakuláson megy át, olyan intenzitással, mint talán az évei során máskor sosem.
Ha elgondolkodunk, hogy ez az időszak az elsődleges kötődésről, a szoptatás megalapozásáról is, és a szülés tapasztalásának feldolgozásáról is szól, akkor végképp nyilvánvaló, hogy mennyi időre, segítségre, táplálásra, gondozásra van (lenne) ilyenkor igénye egy újdonszült nőnek! Kínában (a sok melegterápia alkalmazása miatt is) ezt a fajta gondoskodást (talán a mi “kisült-e már a kalácsom”, karácsonyi babavárási metafórájának párhuzamaként) “Anya-pörkölésnek” hívták. Nagyon fontos anyáskodni a kismama felett (mothering the mother), fontosak a testet-lelket záró ceremóniák, a ritualisztikus áldások (melyek ölthetnek teljesen modern, nyugati civilizációs formát, a lényeg, hogy a tartalom a helyén legyen), a gesztusok, életkapu átlépésekre emlékeztető kisebb-nagyobb ünnepek. És főleg a gondoskodás, a figyelem, a meghallgatás, a komatál, a masszázs és a béke.
Ha sikerülne ezt nemcsak a környezettel, de magával az anyukával is megértetnünk, mélyen elfogadtatnunk, akkor az anyák mérhetetlenül nagyobb erővel és önbizalommal lépnének – nemcsak az anyaságuk útjára, de életük más területein is hatékonyabban “hatnának és gyarapítanának”… Végső soron az egész közösség részesülne az eredményből!
A posztpartum szó csak kicsit más, mint a posztnatális kifejezés, de valójában a mi kultúránkban egyiknek sincs igazi súlya, már-már jelentésüket veszítették.
Tényleg arra volt szükségünk, hogy pont a depresszió szó hozza vissza a jelentést a köztudatba?!?! Sajnálatos, de ez így van…
De remélem, hogy lassan, úgy mint körülbelül 20 évvel ezelőtt a szoptatás témájában is, elindulhat a gyermekágyas időszakkal kapcsolatos nézetekben is egy forradalmi változás! Én majd húsz évnyi kismamákkal való munkám tapasztalatával a hátam mögött, szenvedélyesen ezen vagyok! 🙂
GÁBORJÁNI RÉKA KONZULENS 