Az alábbi lehetne a mottóm is.
A dal is szép, de a lenti szövegrészlet feltétlen megosztásra való.
“Hiszem, hogy a feladatom, hogy saját szépségedre emlékeztesselek! Ezt vallom és igyekszem, hogy ezt sose feledjem. Azért vagyunk itt ebben az életben, hogy tanuljunk: tanuljunk arról, hogyan is élhetünk érző lényekként egy olyan világban, ahol mások is élnek és éreznek. Olyan, mintha mindannyian spirálban táncolnánk… És még amikor még azt is hisszük, hogy épp lefelé zuhanunk, valójában épp azt éljük meg, hogy legalulról már csak felfelé vezethet az út. Nézz hát poharad mélyére, mert szerintem bőségesen tele van! Ez az élet az iskolánk, és azért vagyunk itt, hogy emberséggel teli emberekké válhassunk.”
“I do believe it is my duty to remind you of your beauty / I do believe it is and I’ll never forget. / We’re all learning how to be/ Living breathing human beings / In a world full of others living too! / We’re all dancing in a spiral / Even if we think we’re falling down for a while / The only place to go from the bottom is up / So look at your cup / Cause I think it’s full / This very lifetime is our school / And we’re all learning how to be / Human Kind.”
_______________________________________________
Nem a boldog emberek hálásak, hanem a hálás emberek boldogak.
_______________________________________________
Ezt a zenét a kismamajóga óráimra járó egyik legkedvesebb anyuka bátyja szerezte – unokaöccsének… Nagyon szépek a gondolatok is, amik a dalt inspirálták, persze nem csak kisbabáknak szóló altatódalról van itt szó, hanem mindenféle hétköznapi vagy másféle tudatállapot váltással kapcsolatos félelmünkről is. Szász Márk Boka azt írja:
“Amikor úgy 4 hónappal ezelőtt megszületett a kis unokaöcsém, arra jöttem rá, hogy a kisbabának az esti elalvás olyan, mint a mitikus halál folyóján való átkelés… minden nap és minden éjjel… Ezért van hát az, hogy bátorítjuk és erősítgetjük őket az altatódalainkkal. És így, mire felnövünk, már nem félünk… és ez az átkelés egy varázslatos hétköznapi csodává válik számunkra. minden nap és minden éjjel. Ezt a dalt tehát leges-legbátrabb unokaöcsémnek, Somának dedikálom (…).”
_______________________________________________
Amit keresel már keres téged.
(Rumi)
_______________________________________________
Változó Világunkban most a NŐK az eredeti, Ős-Vágyódás szentségéhez kezdenek ismét mélyen kapcsolódni. És amikor ezt teszik az történik, hogy a Testük, a Lelkük, a Szívük és a Méhük Tere tudatosan éberré és lágyan befogadóvá válik. Az egész világon nők egyre nagyobb számban emlékeznek arra a Titkos Dallamra (magnetikus frekvenciára), melyet Lelkük mélye énekel a Beloved-nak, azaz az Imádott Barátnak, vagyis az Eredendő Egységre emlékeztető, ahhoz visszahívó Esszenciának, és hallják annak válasz-énekét minden porcikájukban, sejtjeiknek változó DNS-ében. Micsoda szerelmi történet: Isteni minőséggel romantikázni! Azok, akik ezt értik, hallják – tudják. És a NŐK ezt a szakrális románcot teljesen hétköznapi élethelyzetekben élik meg: a munkájukban, a művészetükben, az írásaikban, a gyerekeikben, otthonaikban, az ételeikben, a könnyeikben és mosolyaikban, a szerelmeikben… Hangolódj Te is rá erre a Dallamra és engedd, hogy magával ragadjon, bár nincs sok választásod egyébként sem, hiszen a Kollektiv Női Evolúció úgyis ebbe az irányba terelget mindannyiunkat. (www.obolkut.com)
_______________________________________________
Szavak nélkül:
Amelie-les-Crayons : Tout de Nous from neomme on Vimeo.
_______________________________________________
_______________________________________________
_______________________________________________
Szeretettel osztom meg az alábbi nagyon szép videót. Különösen a vörös ruhás nő kézmozdulatainak finom erejében véltem inspirációt felfedezni. Emlékeztet arra a munkára, amit már jó ideje élek-gyakorlok… Az a finom erőáramlás, amit a kezek tánca ott kifejez számomra pont azt a ciklikus, nőies energiát mutatja, művészi formában, amit a közös alkalmainkon is különféle formákban gyakorlunk. A többi tánc is gyönyörű persze, de ez volt számomra kiemelkedő.